Azt kell, hogy mondjam,papíron is borzasztóan hangzik a 16 órányi repült idő, no de a valóéletben ez még szörnyűbb. Ezt a bejegyzést nagysűgrendileg Delhi fölött kezdtem el írni mikor Magyarországon még reggel 5 óra sem volt, itt már hét ágra süt a nap, igaz, a napellenzők még mindig le vannak csukva, az alvó üzemmód még tart. De kezdjük is az elejétől inkább:

Budapest - Amszterdam:

Nos itt a papírforma szerint zajlott minden, pontos indulás, korábbi érkezés. Idén már megtapasztalhattam a KLM élményt, amikor egy hétvégét töltöttünk Amszterdamban. a Boeing 737-800-as gép ezúttal tele volt és a szokásos cateringet szolgálták fel az alig 2 órás útra: sajtos szendvics és üdítő, melyből 2 alkalommal is hoztak. Amszterdamban a D87-es kapunál szálltunk ki a gépből, mondanom sem kell, hogy szerintem ez az egyik legmesszeibbi kapu a reptéren biztos vagyok benne. Mikor 19.15-kor a terminál épületébe léptünk már jelezte a rendszer, hogy mehetünk is az E18-as kapuhoz. Nos, akkor nincs nézelődés, először keressük meg a beszállókaput, aztán ott a környékén majd szétnézünk. Nos, erre aztán már nem maradt időnk, ugyanis a két kapu közötti séta (az átlagosnál gyorsabban lépkedünk azért) több, mint fél órát vett igénybe, közte még egy útlevél ellenőrzést is beiktattak. A kapunál ismételten egy testscanneres átvilágítás, megint vetkőzhettünk és pakolhattuk ki a táskánkból a több kilónyi elektreonikus kütyüt. SZemély szerint az egyik ládába 6 különböző készüléket sikerült pakolnom - laptop, telefonok, tablet, kamera. Majd meglepetésünkre, ahogy átjutottunk ezen ellenőrzési ponton, meg is kezdték a beszállást. Mivel mi a 35-36-ik sorban ülünk, így az elsők között szállhattunk fel a gépre.

Amszterdam - Kuala Lumpur
A KLM járata Kuala Lumpur érintésével Jakartába közlekedik. Egy Boeing 777-200-as géppel utazunk, felméréseim szerint 90% feletti foglaltsággal. A 3-3-3 ülés elosztású turista osztály elsőre kényelmesebbnek tűnt, mint a kicsi 737-es, ugyanis nagyobb a lábtér, sajnos ezt 8 órányi repülőút után mér másképp látom :D Annyira nem indult zökkenőmentesen a felszállásunk, ugyanis eléggé zsúfolt volt a légtár, ráadásul az időjárás sem volt kegyes (4-5 fok, eső) így több, mint fél óra késéssel indultunk, amiből a fedélzeti kijelző szerint tartósan 1 óra körülil csúszásra rendezkedtünk be, most is 16.05-ös helyi idő szerinti érkezést mutat a rendszer az eredeti 15.10 helyett. Mondjuk ez nem annyira probléma, hiszen még így is 3 óránk van a csatlakozásig, bár sajnos fel kell vennünk a csomagjainkat és újra be kell csekkolni, hiszen másik légitársasággal utazunk majd tovább Szingapúrba.

Az utazás első része a vacsoráig igen kellemesen telt. Először hoztak egy kis mandulát és üdítőt, majd fél 12 magasságában megérkezett a vacsora is. Még a repülöjegy foglalásakor az ülőhely kiválasztásnál meg lehetett adni, hogy van-e bármilyen ételallergiád vagy speciális étrend szerint étkezel-e. Esetünkben van egy laktózérzékeny, így ez az étel érkezett meg legelőször: marhahús volt meggyes mártásban céklával, saláta, zsemle vajjal, valamint desszertnek gyümölcssaláta. Nem sokkal később befutott a mi ételünk is, ami tészta vagy csirke volt választás szerint. Közülünk mindenki csirkét rendelt, így a tészta milyenségéről sajnos nem tudok beszámolni. Már maga a tálalás nagyon egyedi volt és gusztusos, mint ahogy az a lenti képen is látszódik. A kék fehér motívumok köszönnek vissza benne és nekem olyan indiai beütése volt. Nos maga az étel is indai jellegű volt: csirke hús currys rizzsel, kesudióval, hozzá saláta, majd friss zsemle vajjal, apró keksz és sajt, a desszert pedig valami profiterol szerűség volt és egy kis palack víz. Mikor összeszedték a tálcákat kérték, hogy húzzuk le a napellenzőt, mert igen hamar világos lesz odakint, majd nem sokkal később leoltották a villanyt és sötétségbe borult a kabin. Egy darabig próbálkoztunk a fedélzeti szórakoztató központtal, melynek kínálata elég friss és nagy: rengeteg film, zene, játékok - bár utóbbiak elég gyenge grafikájú egyszemélyes játékok, a legélvezhetőbb a Poker. A zenék között feltűnt, hogy külön Holland DJ-settek is vannak, a legnagyobb mai holland DJ-k egyedi 2 órás szettjei, melyet a KLM-nek készítettek, nem rossz azt kell, hogy mondjam.

Mint említettem a vacsora utáni rész még kissé kellemetlenebb, ami még mindig tart. Hihetetlen kényelmetlen ilyen hosszú távon. A kabinban iszonyat meleg van még poloban is, pedig kaptunk pokrócot. Nem is tudom, hogy használja-e valaki. Ha az előtted ülő hátradönti a székét, márpedig azt csinálja garantáltan, olyan kevés helyed marad, hogy még a laptopot sem tudom biztonságosan az evőtálcára tenni, félig nem is látom, hogy mi írok, ráadásul én ülök középen mint mindig :( Magyar idő szerint éjjel fél 2 tájékán, két The Walking Dead rész megnézése után próbáltunk aludni, de kb. 2 órányi forgolódás után feladtuk, egyszerűen reménytelennek tűnik a helyzet és még mindig van hátra közel 4 óra az útból, pontosan 3600 kilométer.

Merre ment a gép:
Érdekes útirányt írunk le, ugyanis Varsó és Minszken keresztül Kelet-Ukrajnát messziről elkerülve Oroszországon és a Kaukázuson át az Aral-tó fölött repültünk érintve számos volt szovjet tagköztársaságot, valamint Afganisztánt és Indiát, a Himaláját délről megkerülve. Az utunk nagy részét 10.000 méter magasan repültük, az elmúlt pár órában jöttünk feljebb 11.000 méter fölé, Az éjszaka nagy részében jóval 1.000 km/h sebességge utaztunk, most 950-nel megyünk és még így sem tudtunk lefaragni a késésből. Jelenleg Delhitől délkeleti irányba repülünk, nagyjából az indiai félsziget félénél vagyunk, szerintem még egy jó óra és kijutunk az Indai-óceán felé, és utána már Malajzia és Kuala Lumpur következik. Elég sok gyerek van a fedélzeten eddig szerencsére viszonylagos nyugalomban teltek az órák, bár lassan kezdenek ébredezni és ezzel az egész gép is lassan ébredezni fog :D

Földet érés előtt kb. másfél órával ébresztették az utasokat, és osztották ki a reggeliket, ami tojásos sajtos szelet volt paradicsommal és krumplival, mellé friss zsemle vajjal, gyümölcssaláta és barackos túrós sütemény, ami egyszerűen fantasztikus volt. A földet érés pedig tökéletes volt, szinte nem is éreztük, hogy letette a gépet a pilóta.