Egyre közeleg az utazás vége, immár a kilencedik napunk Ázsiában, és az első éjszakánk Langkawiban. Kissé ki voltunk merülve, így közel 11 óra volt mire mindenki felkelt :D A reggeli után elkészülve elindultunk a SkyCab és SkyBridge bevételére valamint az Elefánt Parkba.

Mivel a dzsungel felé menet nem volt lehetőségünk az elefántokhoz közelebb kerülnünk, így Langkawi magányos elefántjával kellett beérnünk. Mivel a sziget turistaparadicsom, így megkérik az árát is. 5 perces elefántolás 2 főnek 100 RM-be, 7.500 Ft-ba került. Egy emelvényről kellett bemászni az elefánt hátán lévő kosárba. Hát nem egy kis állat meg kell, hogy mondjam, elég nehéz volt akkora terpeszben ülni, hogy átérje a lábam a hátát. Hihetetlen élmény volt amúgy ilyen magasan ülni és közben mozog alatt a talaj. A járása kissé szaggatott volt, éreztem a gerincét, ahogy mozgott alattam az elefánt. Keményen kapaszkodni is kellett. Azon tűnődtem közben, ha istenesen megindul, az nagyon durva lehet, pláne a hátán ülve, szóval szerencse, hogy lassan mentünk és nyugodt volt a kisbarátunk. Egy dzsungelszerű kisösvényen vittek minket végig, egy másik ember pedig folyamatosan fotózott minket a saját készülékünkkel. A séta után pedig megetethettük az elefántot kenyérrel és cukornáddal. Konkrétan nyelte, mint kacsa a nokedlit, pillanatok alatt kikapkodta a kezünkből az ételt. Mindenkinek ajánlom, aki ilyen helyen jár, hogy üljön fel egy elefánt hátára, tényleg eszméletlen élmény volt még ez a kis idő is.

Úgy hírlik, hogy a SkyBridge-ről gyönyörű a kilátás a szigetre, azonban cselesen van megoldva, csak a SkyCab-bel, azaz a libegővel lehet feljutni oda, így a 28 RM-es (2.000 Ft-os) felvonót mindenképpen ki kell fizetni, hogy fent még 5 RM-et fizess a hídért J A felvonó út előtt muszáj megnézni egy 3D-s filmet a SkyDome-ban. Nem igazán tudom mi értelme van ennek, egy vidámparki hullámvasútba ülsz és üvölt a zene. Kihagyható lett volna :D

A SkyCab a világ leghosszabb fesztávú felvonója, mely néhány perc alatt repít fel a csúcsra, ahonnan tényleg lenyűgöző a látvány.  A 700 méteres magasságban kialakított SkyBridge-et 8 drótkötél segítségével 1 oszlop tartja, ráadásul felújítás alatt van, így egy 500 méteres dzsungeltúra keretében tudsz eljutni hozzá, rengeteg lépcsőt megmászva, ám megéri az izzadás, nem is érezzük a közel 40 fokos meleget, kellemes, hűs szellő fogad fenn a hegyek között minket, ahonnan tényleg belátjuk a teljes szigetet. Ahogy megyünk vissza a kiinduló állomásra a hegy lábához, úgy érződik, hogy egyre melegebb van.

Az Oriental Village-ba menet – itt van az elefánt, a SkyCab és a SkyBridge is – láttuk, hogy van egy hatalmas gokart pálya, melyet természetesen ki is akarnánk próbálni, minden nap este 7-ig van nyitva. Mivel közel 5 óra volt már, jobbnak láttuk indulni, hogy még mehessünk egy menetet a pályán, míg a lányok a szálloda medencéjében hűsölnek. Azonban a gyomrunk ismét erősebb volt nálunk, és a parti út mentén rögtönzött büfé kocsik álltak, ahol rengeteg frissen készített finomságot lehetett kapni, persze csak tengeri herkentyűket.

Én ezt az étkezést most kihagytam, de a többiek megbirkóztak egy-egy rák elfogyasztásával, ami közel 1 órát vett igénybe :D Tipikus helyi büfék voltak, turista rajtunk kívül nem volt ott, néztek is minket szokás szerint. A mondhatni uzsonna elfogyasztása után hazavittük a lányokat és a srácok elindultak az 1.2 kilométeres nemzetközi versenyek rendezését is lebonyolító Morac Ringre. A 8 perces menet 37 RM-be 3.000 Ft-ba került, szóval kimondottan drága volt, de megérte. Egyrészt szabadtéren róhattuk a köröket, aszfalt pályán. A biztonságra nem igazán adnak, ugyanis biztonsági öv nem volt a gokartban, a bukósisak plexije pedig olyan koszos és karcos volt, ha lehajtottad nem láttál semmit, de nem is szóltak érte, hogy nem lehajtva használod. Maga a pálya gyors volt, a járművek sem voltak lefojtva, így elég nagy sebességgel lehetett haladni a pályán és a kerékvetőkön. Bár az aszfalt sok helyen már repedezett volt, sőt kátyús is, néhol óvatosan kellett menni. Végeredményben érdemes kipróbálni, szerintem még visszajövünk ide :D

Az izzasztó 5 kör után csobbantunk mi is a szálloda medencéjébe, majd napnyugta után bementünk a városba vacsorázni és lefoglalni egy túrát amit kinéztünk. Rengeteg túraszervező van, egymást érik, ugyanazokat kínálja szinte mindenki. Sikerült megegyeznünk egy 80 RM-es (kb. 6.000 Ft) túrában, mely reggel 9-kor indult és délután 6-ig tartott, azonban két részre volt osztva. Az első túra 9-13 között, a második 15-18 között tartott. Az árban a transzfer is benne volt háztól házig. Visszatérve a Bon Ton Resortba elkortyoltuk a whiskey-t ami maradt még, illetve megkoronáztuk az utat egy szivar elszívásával, majd irány az ágy, reggel 9-re jön a transzfer, megint korán kelés nem hiszem el :D

A nyolcadik napon szó szerint megteremtődött a Paradicsom :) 

Korán reggel elindultunk Penang Nemzetközi Repülőtérről, ahol még egy kicsit sakkozni kellett a csomagok súlyával illetően, ugyanis 20-28 kg között voltak, ezeket kellett maximum 25 kg-osra kisakkozni, egy laza 15-20 perces reptéri pakolással meg is oldottuk a problémát. Irány az AirAsia 11 órakor induló gépe. Első utunk az AirAsiaval és azt kell, hogy mondjam, tökéletesen meg voltunk elégedve vele, számos európai társaság példát vehetne róluk, kezdve a reptéri check-in termináltól, az előre, a jeggyel együtt megvásárolható normál ételen át a kiszolgálás profizmusáig. A személyzet ruhája pedig modern volt, de mellette elegáns. Felszálláskor rádió ment a hangszórókból, sokkal jobb érzés volt felszállni így, kiszálláskor szintúgy bekapcsolták a rádiót. Az a hír járta, hogy lefagyasztják az embert, szerencsére ez nem volt most jellemző, mondjuk az egész út alig volt több, mint 30 perc, a kajás kiskocsi nem is ment végig a kabinon, bemondták, hogy ha kell valami szóljál és viszik :D A fedélzeti étkezés pedig kimondottan olcsó volt. Még dél sincsen, de már Langkawin vagyunk és várjuk a csomagunkat.

Közben azon morfondírozunk, lehet célszerű lenne egy kocsit bérelni a hétvégére és akkor szabadon mozoghatunk bármikor. Az érkezési oldalon még belül a csomagoknál hiénaként kínálgatják az autókat a kölcsönzők, ráadásul „40-60% kedvezménnyel”. Nos megnéztük a kínálatot, 4 napra 240 RM-ért, vagyis 18.000 Ft-ért kaptunk egy Nissan kocsit, plusz 50 RM kaució. Csak egy adatlapot kellett kitölteni, még a jogosítványt sem kellett igazolni, nem úgy, mint a Hertznél. Kitöltöttük az adatlapot, kifizettük szigorúan készpénzben az autó árát előre és a kauciót, majd mondja az emberünk, hogy a kollégája kint fog várni minket az ajtónál és mutatja a kocsit, a kauciót pedig mikor visszahozzuk az autót visszakapjuk. Nos, felmarkoltuk a csomagokat, megyünk ki, keressük emberünket akit azt sem tudjuk ki az, hogy néz ki stb. Valami csoda folytán megtaláltuk egymást, elvisz a srác egy igen leharcolt kocsihoz, mint kiderült klíma nincs benne, de legalább gurul, végülis, napi alig 5.000 Ft-ért ne számítsunk túl sok jóra és navigációt sem tudtak biztosítani sajnos. Közlik velünk, hogy félig van a tank, ugyanígy hozzuk vissza. Viszont most jön a legérdekesebb dolog, megtalálni a szállást, valamint több körrel fordulva vinni az utasokat, mert ugye 5 nagybőrönd és 5 felnőtt nem igazán fér el benne. A kölcsönzős srác nagyon jó fej volt, miután bepasszíroztunk 4 nagy csomagot, hogy 2-en elmegyünk a szállásig és a lányokért visszajövünk, jelezte, hogy a lányok szálljanak be hozzá a maradék csomaggal és elviszi őket, plusz mutatja az utat, ráadásul semmit nem kért érte, ismét egy tökéletes maláj pillanat volt.

Majd megérkezünk a Bon Ton Resortba, ahol is már szinte tárt karokkal fogadtak minket. Az első másodpercben levett minket a lábunkról a hely. Varázslatos volt, úgy éreztük magunkat, hogy megérkeztünk a paradicsomba. Nehéz szavakat is találni. Nem szokványos check.in volt, ugyanis majd 1 órán keresztül beszélgettünk a tulajjal, aki még welcome italt is hozott nekünk, így kezdtük egy finom vodka naranccsal az üdülés utolsó etapját. Kis körbevezetés a területen, majd megkapjuk a Silk Villát, a legnagyobb házat a nyolc közül. Kívül mindegyik autentikus maláj ház, cölöpökön áll, igaz nem a vizen, rönkökből épültek, az ablakok csak rácsok, üveg nincs bennük, ugyanakkor mindegyiken van zárható spaletta. Belül szintén fából van minden, a padló lapok között néhol 1-2 centiméteres rések vannak, de egy darab szálka nincs bennük, baldahinos ágyak, azonban olyan modern dolgokkal is fel van szerelve, mint klíma mindkét szobában, LCD TV, minibár, szobai széf. A legérdekesebb dolog a saját hátsó elkerített napozóterasz, ahová nem lehet belátni, ráadásul egy dézsa is van, ahol fürödni lehet, ezt egyedül én probáltam ki a csapatból, nagyon jó érzés volt :D

Káprázik a szemünk, még mindig nem tudjuk elhinni, hogy egy ilyen csodálatos helyre sikerült eljutnunk. Persze nem tétlenkedünk, ha már van kocsink, irány Pantai Chenang városa, ahol zajlik az élet. Éttermek, üzletek, tengerpart és kocsival alig 5-10 perc. Lemegyünk a tengerpartra kicsit, de azt tanácsolták nekünk, hogy a sziget észak-keleti végében található strandon kevesebben vannak és sokkal jobb, bár kocsival legalább 20-25 perc. No sebaj, legalább látjuk a szigetet is, így tovább álltunk, még szerencse, hogy nincs sok utca a szigeten, így a turista térkép bőven elég volt tájékozódásra. A strandot nagyon nehezen találtuk meg, Pantai Pasirt. Egy eldugott kis hely, kis parkoló és még lefele kell menni picit a hegyről. Előkerült a Majom Maffia is, mivel a dzsungelen keresztül kellett mennünk oda, már az összes szemetes fel volt túrva. Nos a strandon tényleg kevesebben voltak, bár az előző helyen sem volt tömve, sőt, inkább helyiek használták. Végre csobbanunk a naplementében, így napozni már nem igazán tudunk, de a tenger vize még mindig meleg, és sokkal sósabb, mint mondjuk Olaszországban, itt is megjelentek a harapós kishalak, mint a dzsungelben.

Lassan ránk sötétedik, irány vissza a szállásra, illetve a mellette lévő kis városka, ahol benézünk a Duty Free boltba is. Langkawi arról híres, hogy Duty Free paradicsom, itt lehet kapni alkoholt kapni, illetve bármit elég jó áron. Nos előbbi igaz is volt, mivel a Ferihegyen vásárolt Johnny Walker már elfogyott, így a személyes kedvencünket vehettük meg potom áron: Jim Beam. Kimerültünk, irány a szállás és alszunk, másnap megyünk Elefántolni.

Kalandosan indult a hetedik nap reggel, történt ugyanis, hogy miközben készülődik a csipet-csapat, - pakolja össze a csomagokat, hiszen elhagyjuk a dzsungelt – a nyitott teraszajtóban megjelenik egy cukinak korántsem mondható majom, aki terrorban tartott minket, ugyanis nem engedte becsukni az ajtót, vicsorgott ránk, de leleményesen szerencsére megoldottuk. Miután elkészült mindenki, elmentünk reggelizni, persze majom barátunk nem adta fel, előre jött az ajtóhoz és ott várt minket. Szerencsére mire visszaértünk a reggeliből, már nem volt ott újdonsült testőrünk. Felpakoltuk a bőröndöket és áthajóztunk a túloldalra, ahol a lányok hősiesen vártak a fiúkra, míg a kocsival megpróbálnak lejutni a partra. Csomagokat bepakoltuk, irány Cameron-felföld és a tea ültetvények. Előzőnap az idegenvezető mesélt egy új útról, ami lerövidíti az utat, Kuala Lipis felé kell venni az irányt. A GPS természetesen nem ismerte még ezt az utat, így egy nem éppen részletesen térképen próbáltuk megtalálni az utat és nem eltévedni. A GPS szerint vissza kell mennni majdnem Kuala Lumpurig az autópályán és ott kell északnak fordulni, az út pedig nem kevesebb, mint 4 óra. Ekkor már láttuk, hogy kizárt, hogy este 6-ra, még napfényben George Townba érjünk.

Elindultunk a rövidebb úton, ahol tényleg szinte a madár sem jár, fehér ember meg pláne. Ékes példája ennek, Kuala Lipis környékén, hogy láttunk egy banán árust az útszélén, ahol megálltunk, hogy veszünk egy fürtöt. Az angolul nem tudó, kissé szégyenlős helyi hölgy nagyon aranyos volt, mindössze 4 ringgitbe került másfél kiló banán, amit ott a kis bódéján neki is láttunk megenni. Ekkor jött a meglepetés, ugyanis elővette a telefonját az árusító és lefotózott minket, döbbenetes volt, nagyon élveztük mi is és Ő is. Természetesen mi is meg akartuk örökíteni a standot, így elő a szelfibotot és elkészült a lenti kép. Frissen készült banánchipset is vettünk fejenként 1-1 zacskóval, ami szintén isteni volt. A banán Malajziában sokkal kisebb mint itthon, nem annyira kemény és sokkal kisebb is, az íze is teljesen eltér attól, amit mi megszoktunk. Már indulnánk tovább, mikor az árusítóhölgytől ajándékba kapunk még egy fürt banánt, amint kb. 9-10 darab volt.  Máris jól indul ez a nap is :)

Kacskaringózunk a hegyek között, már 3 órája és még mindig oly távoli a teafelföld, sikerült 4 óra alatt a rövidebb úton is megérkezni Tanah Rataba. Természetesen ekkor már megéheztünk, így megpróbáltuk letenni a hatalmas kocsinkat valahol. A kis szűk utcákban és nagy forgalomban reménytelen volt megállni, láttunk egy parkolóházat, na majd itt gondolván. Nos, csoda hogy ki tudtunk onnan jönni, olyan keskeny volt, így inkább tovább mentünk és megálltunk az útszélén. A szokások szerint indait ettünk ma is, amikor leszakadt az ég, így meg volt a következő 1 óra programja, bár ekkor már délután 4 óra volt, és az üvegkilátós teázót még nem is tudjuk merre van. Kapunk egy kis útba igazítást turistáktól, hogy a BOH teaültetvényen van amit mi keresünk, még 10 kilométerre onnan ahol vagyunk. Na irány a kocsi, és a teaültetvény, mikor meglátjuk egy táblán, hogy a hegyen még 3 kilométer felfelé, ráadásul szűk szerpentin úton, elbizonytalanodunk, hogy biztosan oda kell-e mennünk, ám segített a döntésünkben egy másik tábla, miszerint 16.30-ig van nyitva, ekkor már bőven 17 óra után voltunk, szóval erről lemaradtunk. Azonban találtunk eper árust, ami itt igen népszerűnek bizonyult, és drágának, de sebaj csokiszósszal finom lesz az :D

Maga a teafelföld számomra csalódás volt, ugyanis amit a képeken látunk teaültetvényes fotókat az kb. a 10%-a területnek, a többség fóliasátor, üvegházak a völgyekben mindenhol, igazi ázsiai feelinget nyújtva. Malajzia másik nagy teaültetvényese A Cameron Valley teák készítőjének is van egy hasonló farmja, azt megtaláltuk, így ittunk egy frissen készült Massala Chai Teát, és körbe mehettünk a tea ültetvényen is a teafüvek között, íme így néz ki:

Miután felpakoltuk magunkat fekete teákkal és ajándékokkal, elindultunk George Townba, mely ismét egy 3-4 órás útnak ígérkezik. Ahogy autókázunk, út mellett árusok vannak a hegyek között, egyik helyen is megállunk. Nem más volt, mint egy mozgó kisbolt, szinte mindent lehetett kapni benne, de a leglényegesebb egy kis bódé volt, ahol kiderült mézt árulnak. 4 különböző mézt lehetett kapni, köztük méhpempőből készültet is. A rövid megállás után megyünk tovább, hogy a fennmaradó 250 kilométert megtegyük, és közben gyönyörködjünk a naplementében. Megörülünk, mikor felérünk az autópályára, végre tudunk haladni, Az öröm nem tartott sokáig, ugyanis az alagútnál bedugult a pálya, ekkor nem tudtuk sajnos, hogy nagyjából 2 órát fogunk araszolni a következő 3-4 kilométeren, ugyanis egy kamion fordult keresztbe az úton. Az egész térség közlekedését megbénították, és már ránk is esteledett.

Az araszolgatás meg állás után már végig autópályán haladtunk, de ígyis este fél 12-re értünk a Chulia Hotel Heritage szállásunkra, amit alig találtunk meg, úgy el volt dugva a bejárat, ráadásul a kocsink olyan hatalmas volt, hogy szinte be sem fértünk a parkolóba, szerencsénkre az őrök rendesek voltak és a főbejárat előtt megállhattunk, végülis, másnap reggel fél 9-kor már ott sem vagyunk.Szokás szerint éhesek vagyunk és el kezdett esni az eső, így éjfélkor találunk egy steamboat-os helyet, ahol megvacsorázunk, konkrétan ismeretlen kinézetű és nevű ételeket fogyasztunk nagyon olcsón, valamint iszunk gyümölcslét a közeli kocsiból, mely leginkább víz, mint gyümölcs.

Kicsit körbenézünk a Love Lane-en illetve a környéken, ahol a korábbi brit gyarmatosításból származó koloniális épületek sorakoznak.  Őszintén nem igazán jött be nekünk éjszaka a környék, jobban hasonlított a nyolcker sötétzugaira. Bár reggelre, már biztonságosabbnak tűnt, de időnk nem volt körbe nézni, indultunk leadni a reptéren a kocsit és tovább utazni Langkawira a pihenés szigetére.

Az autót tele tankkal kell visszaadni, így megtöltjük a literenként alig 2 ringgetbe kerülő dízelből a verda hatalmas tartályát. Kiszámolva a közel 800 kilométeres túra üzemanyagköltsége 12.000 Ft volt, az autópálya díjak összesen 5.000 Ft-ot emésztettek fel, maga a kocsi pedig 82.000 Ft volt 3 napra, így fejenként 20.000 Ft alatt megúsztuk a költségeket.

A napunk ismét korán kezdődött, 9 órakor már a recepciónál kellett lennünk, hiszen indult a túránk. Olyan szerencsében volt részünk, hogy az 5 fő miatt privát túrát indítottak részünkre, azonban azt elfelejtették előre közölni, hogy a választott túrákat egyszerre toljuk le, vagyis majd csak délután 4 körül érünk haza. Visszamentünk átöltözni, mert közölte a túravezető, hogy vizesek leszünk, vigyünk fürdőruhát, így alig 40 perces késéssel sikerült is elindulnunk a közel 6 kilométeres túrára.

Csúcsra fel!

Reggel kiderült az is, hogy hiába alkudtuk le a túra díját, a nemzeti parkba való belépésért fizetni kellett 1 RM-et, valamint 5 RM-et, ha fényképezni szerettél volna, ráadásul eszközönként, persze ki is volt írva, hogy aki megszegi a fotózási szabályt, azt 3 évre leültethetik illetve 20.000 RM-nek megfelelő összeget is ki kell fizetnie. Nos, ezt kevésbé értettem, hogy mi az ami ennyire fontos lehet, hogy csak 5 RM-ért fotózható, mindenesetre nem vitatkoztunk, kifizettünk mindent, emberenként azonban csak 1 készülékre, igaz egedül én voltam az a geek, akinél 3 készülék is volt :D

Elindultunk a dzsungel mélyébe. Az idegenvezetőnk egy nagyon jó fej fiatal srác volt, sok mindent tudott az erdőről, vette a poénokat is. Éppen csak átléptük a Nemzeti Park küszöbét, máris találkoztunk a fán egy fiatal viperával. Közölte a vezetőnk, hogy másfél óra alatt belehalsz a marásába és a legközelebbi szérum Kuala Lumpurban van. Nem rossz kezdésnek :)

Haladva a kialakított ösvényen, rengeteg érdekességgel találkozunk, mint a háromszög alakú fával, a gyömbér, mint természetes moszkító űző, női problémákra levél, illetve energiabomba levelet kóstoltunk. Találkoztunk azzal a fával is, melyből a bennszülettek készítik a mérgezett nyilaikat. Maga a fa törzse nem mérgező, de ha vérrel érintkezik, akkor viszonylag gyorsan belehal az illető, jobbnak láttuk elkerülni inkább. Azt is megtudtuk, hogy az esőerdőben található fák életkorát a magasságukból következtetnek, ugyanis nincs évgyűrűjük, olyan egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek évszakok azon a vidéken.

Eltelt már közel 1 óra, mikor el kezdett cseperedni az eső, ekkor a Teresek Hill helyett a Canopy Walkingra mentünk inkább, mert azt esőben lezárják és mindaddig nem nyitják meg, míg a függőhidak meg nem száradnak a balesetveszély miatt. Túravezetőnk egyedül hagyott minket a 7 darab függőhíd megmászásával, neki már nem akkora élmény. 10 méteres távolságban lehetett menni a súlyelosztás miatt. Mivel egy kis dombról indultunk, ezért felfele már nem igazán kellett mászni, a talaj folyamatosan mélyült, így szinte mindig egyenesen szeltük át a két fa közötti távolságot, az utolsó hidaknál már 50-60 méteres magasban mászkáltunk, hihetetlen jó érzés volt a lombkoronák között sasszézni, ráadásul egyre jobban kilengett a lépésektől a híd. A napi adrenalin meg is volt. Mire mindenki épségben leért, elkezdtünk visszasétálni a kiindulópontra, hogy folytassuk utunkat a hegytetőre, mikor megérkezett a napi eső mennyiség, szerencsénkre csak negyedórát esett, így hamar folytathattuk utunkat.

A hegytetőre menet rövidítettünk és nem a kiépített ösvényen mentünk fel, hanem egy másik, kijárt ösvényt használva, ahol kötelek segítségével tudtunk haladni, a vezetőnk elmondása szerint ez a könnyebb út. A hegytetőre érve kaptunk citromfüvet a vizünkbe. A dzsungel egy nagy patika, szinte mindenre van benne gyógyír hangzott a bölcselet. Kis pihenés után visszamegyünk a Tembeling folyó partjára, ahol vár ránk a motorcsónak.

A dzsungel közepe

Míg várunk a hajóra egy apró forrás tiszta vizében megmossuk az arcunkat és iszunk is belőle. A hajónk egy kis ladik volt, de annál gyorsabban száguldott felfele a sodrásnak, a kisebb csobogások meg sem kottyantak neki, még a kanyarokat is teljes gázzal vette be. Csodáljuk a folyópartot, mikor meglátunk egy hatalmas iguánát kijönni a vízből, hihetetlen volt.

Egy jó 20 perces csónakázás és vízfröcskölés után megérkezünk az Orang Asli törzs lakhelyéhez, mely őslakost jelent malájul. A törzs létszáma kb. 3000 fő, azonban ebben a faluban kb. 30-40 ember élt. Elsőre nagyon furcsa volt nekünk, hiszen mondta a túravezetőnk, menjünk körbe nyugodtan és 15 perc múlva találkozunk. Egyikünk se lett volna a helyiek helyében, olyannak tűnt mint valami cirkuszi mutatvány, mintha Te otthon lennél és jönnének emberek fotózni miközben eteted a gyereket stb.

Miután visszatértünk vezetőnkhöz, mesélt a törzsről, szokásaikról, mint például egész életükben csak egyszer házasodnak, ha az egyik fél meghal, akkor egyedül élik le a hátra lévő életüket, valamint sok gyereket szülnek, hiszen nincs más dolguk. A lánykérés egy szomszédos faluból úgy történik, hogy a fiú beszél a falu vezetőjével, aki kikéri a másik falu vezetőjétől a jövendőbeli feleséget, akiket összezárnak egy éjszakára. Se a férj jelölt, se a feleség jelölt nem jön ki az ajtón reggelig, akkor együtt lehetnek az idők végezetéig. A munkamegosztás szerint a férfiak vadásznak heti 3-4 alkalommal, főleg kisebb állatokra, mókusra, majomra, míg a nők főznek, házat építenek, művelik a veteményest. Nagyon érdekes szokás, ha valaki meghal a törzsben, akkor a falu tovább áll, a tetemet pedig felakasztják egy fára becsomagolva, hogy az állatok ne egyék meg.

Vadászfegyverük egy 3 méteres, kézzel készített köpőcső, melyet kb. 2 hétig készítenek. Ezen fegyvert be is mutatták nekünk használat közben, sőt mi is kipróbálhattuk, hogy a keresztre feszített plüss macit eltaláljuk-e. Nos, a lányoknak sikerült ez a mutatvány sokadik próbálkozásra. Megmutatták, hogyan lehet nádszárból tüzet csiholni. 15 RM-ért vettünk a helyiektől a köpőcső kicsinyített mását nyilakkal együtt, mely csodás darab az biztos, 3-4 nap alatt készül el és mindegyik egyedi darab. A pénzből pedig a túravezetőkkel hozatnak általában rizst, illetve egyéb élelmiszert. Lassan végéhez ér a túra, irány vissza a hajó és a szálloda, de előtte megálltunk még fél órára fürödni a dzsungel közepén a folyóban, ami elsőre nagyon jól hangzott, de kiderült, apró kis halacskák lakják, akik szeretik csipkedni az embereket, így hamar feladtuk a fürdőzési vágyunkat :D

A szállodába visszatérve lemostuk magunkról a dzsungel porát és átmentünk a túlpartra vacsorázni az egyik vízen úszó étterembe. Szokásunkhoz híven amint beültünk, leszakadt az eső, mely rendületlenül esett több, mint egy órát, mikor már nem tudtunk tovább várni és a még mindig szemerkélő esőben visszamentünk a szállásunkra. Gondoltuk, kicsit lepihenünk, mikor is felébredt a dzsungel és előjöttek az állatok, így egy egész vaddisznó csorda röfögött a teraszunk előtt, és persze tapír barátunk is megjelent. A felhőszakadás már-már szokás szerint tönkre vágta az internet hozzáférést, az egész környéken megszűnt a szolgáltatás, így időben sikerült lefeküdnünk, hiszen másnap egy közel 500 kilométeres kocsikázás volt hátra.

Városi közlekedés sajátosságai

A Hertz autókölcsönző reggel 8-kor nyitott, igyekeztünk minél hamarabb odaérni, hogy elindulhassunk a közel 300 kilométerre található Taman Negara nemzeti parkba a következő állomásunkra. Nos, sikerült is 9 körül odaérnünk, kb. 15 perc alatt meg is kaptuk a kocsit, plusz kértünk még navigációs rendszert is, mert nem lehet a Google Maps-et offline letölteni valamiért Malajziára vonatkozóan. A kocsinál a választásunk a kényelem és a sok csomag miatt egy pick-upra esett, esetünkben egy vadonatúj 2.2 literes, dízeles, Ford Ranger 4x4, automata váltóval. Mivel itt baloldali közlekedés van az automata váltó igen jól jött. A navigációs rendszerrel elsőre meggyűlt a bajunk, nem talált semmilyen címet, így kicseréltettük azt.

A városi közlekedés itt brutális. 3-4 sávos utak, iszonyat mennyiségű autó, ráadásul jelzés nélkül kanyarodnak, sőt még a piros lámpa sem tartja őket vissza, ha úgy látják nem jön éppen semmi, simán fényes nappal átmennek rajta. Kb. 20 perc volt kijutnunk a belvárosból, nem volt egyszerű, főleg megszokni, a kis ívben vagy nagy ívben kell-e most kanyarodni, honnan is fognak jönni az autók?

Batu Caves

Az apartmanhoz érve, bedobáltuk a csomagokat és irány a dzsungel. Menetközben útba esik Batu Caves, az ősi szentélynél megállunk. Egy hatalmas aranyszobor fogad minket a 280 lépcső előtt, amit meg kell mászni, ahhoz, hogy lásd a barlangot. Mindenhol szemtelen majmok lopják a turistáktól az ételt, italt, eléggé agresszívek is, vigyázni kell velük. Batu Caves egy érdekes hely, sok kisebb templom van benne, bár én inkább imahelynek mondanám, amúgy pedig csak egy barlang, bár a malájoknál ez egy szent hely.

A lépcsők aljánál volt a Terrárium és az Art Gallery ahová bementünk. Előbbi esetében hüllőket nézhettünk és kígyót simogathattunk, utóbbinál egyfajta Madamme Tussauds helyi leképzését láthattuk hindu istenek színes szobrai elevenedtek meg sok esetben történetekben.

"Az csak egy légy, semmi baj..."

Tovább indultunk a dzsungel-felé, de előtte még benéznénk az elefánt rezervátumba Kualah Gandahba, csak egy kisebb kitérő. Lett volna persze, de előtte még ebédeltünk egyet a „Vérhas büfében” és mire az elefántokhoz értünk a park már majdnem bezárt, pedig még csak alig múlt 4 óra, az elefánt fürdetésnek már vége volt, de ne haladjunk ennyire előre. Az utazás simán ment a rezervátum felé, a legnagyobb részt autópályán mentünk, ahol kapus rendszer működik és szakaszonként kell fizetni néhány ringgitet. Maga az autópálya jó minőségű, 110 km/órával lehet rajta haladni. A rezervátum felé megálltunk egy útszéli étkezdénél, nem volt benne sok bizodalom, egy roskatag bódé volt, de kedvesek és aranyosak volt a helyi családi vezetés. Porból készült gyümölcslét kaptunk a 4 ringgites étel mellé, ami felismerhetetlen csirkés rizses étel volt, ráadásul meglepetésként virágszirom és légy is landolt benne. Utóbbit szóvá is tettük, mire nagyot nevetve azt mondták, jaj semmi gond, csak a lámpából beleesett, kiszedjük – és valóban, kipöckölték és visszahozták :D Persze befaltunk mindent és összesen 6 RM-et (450 Ft) fizettünk fejenként ezért.

Kualah Gandah Elefánt rezervátum

Tovább mentünk az elefánt rezervátum felé, ekkor már 2 órája úton voltunk, végre megtaláltuk, mikor kiderül, hogy a hátukon ülni nem lehet, de lehet őket fürdetni. Gyorsan fürdőruhára vetkőztünk, berobogunk az álaltokhoz és közlik a fürdetésnek már vége, de megnézhetjük őket persze. Kaptunk néhány cukornádat, azzal tudtok őket etetni, nagyon aranyosak voltak. Volt 3 kicsi és 2 nagy elefánt, az egyiknek a lába le volt sajnos vágva. Miközben etetjük, filmezzük őket, óvatlanul letettük az egyik törölközőt a kerítéshez, szép zöld színére rá is rabolt az egyik elefánt és elvette, sikerült azonban kimenekíteni az ormánya közül. Itt ráadásul ingyenes minden aktivitás.

Hegymenet Taman Negaraba

Utunkat folytattuk a hegynek felfele Taman Negaraba, útközben a napi szokásos zivatar elkapott minket, alig láttunk ki a kocsiból. Az út a dzsungelbe meglepően jó volt, szinte vadonatúj szerpentines úton lehetett felszáguldozni, de így is este 8 után értünk oda. A szállodánk a Mutiara Taman Negara a nemzeti park bejáratánál fekszik és kocsival nem lehet megközelíteni, csak csónakkal, így a külső parkolóban kellett hagyni a járművet 5 RM-es napi áron. A bőröndöket kitettük a parthoz vezető lépcsőnél, míg parkoltunk. Persze a lányok nem bírtak magukkal és nem vártak meg minket, el kezdték a meredek lépcsőkön lecipelni a csomagokat. A folyóparton beszálltunk a vízitaxiba, ami fejenként 1 RM-ért átvitt a szállodába, ahol újabb magas lépcsőkön kellett volna felcipelni a csomagokat.

Mutiara Taman Negara - Hotel a nemzeti park bejáratánál

Előre mentem, hogy kérjek segítséget és elintézzem a becsekkolást. Közölték, hogy van egy kiskocsi a parton, tegyük abba a csomagokat és felhúzzák. A recepcióhoz csak cipő nélkül lehetett elmenni és ez igaz volt minden házra is, cipőb en nem lehetett azokban tartózkodni a ház előtt kellett tartani őket. A bejelentkezés gyorsan ment, udvariasak, kedvesek voltak, látták, hogy csurog rólam a víz, így kaptam egy frissítő hideg menta teát és egy vizes törölközőt hűsítőnek. A szálloda Activity Centerében lehetett különböző túrákat foglalni, rögtön le is csaptak ránk látván, hogy 5-en vagyunk :) Első napra befizettünk egy éjszakai dzsungel sétára, majd a többit a túra után megbeszéljük címszóval. Elfoglaltuk még előtte a házunkat ami kívül autentikus, belül pedig modern volt, minden igényt kielégítve.

Az éjszakai dzsungeltúra nem más, mint rovar vadászat, ahová elemlámpával kellett menni, láttunk óriás pókot, kígyót, óriás hangyákat. A turista útvonal az egész nemzeti park területen biztonsági okok miatt meg van emelve, fa padlón kell végig menni, így biztosan nem lépünk rá egy viperára. A szálláshoz visszatérve megegyeztünk a túraszervezőkkel, hogy megvesszük a fullos csomagjukat 4 túrával, amiből az első volt az esti túra, azon kívül a Canopy Walking, Speedboat, Orang-Assi bennszülött falu túra és a hegymászás. Sikerült alkudnunk is a csomagáron, így 120 RM-be került az egész programsorozat, ami alig 9.000 Ft-nak felel meg, ami valljuk be elég olcsónak számít.

A túra leszervezése után megyünk vissza a szállásunkra illetve vacsorázni, mikor egy hatalmas tapír fekszik a fűben nem messze az étkezdétől, nem zavartatva magát. Mindenki ott nézi, ő meg békésen alszik. Vacsora után elmentünk még megnézni, akkor már felkelt és járkált a fűben, le legelve mindent amit talált. Igen békés jószágnak tűnt. Irány lefeküdni, mert reggel korán kelés, 9-kor indul a túra.

Későn indult a nap, kicsit szerettünk volna kialudni magunkat az előző napi vonatozás után. Mivel ragyogó napsütésre ébredtünk, a délelőttöt a tetőtéri medencében töltöttük, ahol mindenki élvezhette a selfie-rúd és az Alcor vízálló akciókamera adta lehetőségeket. Miután mindenkiről készült egy több száz képet felölelő portfólió, az apartmanba visszamenve nyakunkba vettük a várost, hogy lássunk is valamit.

"Metró" közlekedés

A városban a „metró” közlekedés magasvasúti közlekedést jelent, vagyis nem a föld alá, hanem az utak fölé építették a sínpályákat. Készült egy Monorail is, melyet szerettünk volna kipróbálni. Egy elég kicsi jármű, mely végig megy a belvároson, ebből adódóan iszonyat tömegnyomor van rajta. Bár az élet Kuala Lumpurban délután 5 után indul be, addig még elviselhető a tömeg, utána már az igazi nyomorgás van mindenhol.

A Monorail-re tokent kell venni, és az úthosszától függően kell fizetni. A token egy kis érme, amit hozzá kell érinteni a beengedő kapuhoz befele és kifele egyaránt, fura, hogy nem a kártyás megoldást választották, de legalább különleges. Az eddig megszokott vasúti 1 RM árához képest több, 3 RM-be (225 Ft) került a 4 megálló a Petronas Towershez.

Mi történt a Petronas Tornyoknál? 

Az épület a város bármely pontjáról tökéletesen látszódik, de élőben még jobban csillag-villog, hihetetlen élményt nyújt. A tornyok között illetve mögött pedig egy hatalmas bevásárlóközpontot alakítottak ki, melyben a luxus márkáktól a középmárkákon át az olcsóbb termékekig szinte minden megtalálható a megannyi masszázs szalon és magán orvosi rendelő mellett.

Már tudtuk, hogy a vacsoránk Chinatownban lesz, ezért úgy határoztunk, hogy a bevásárlóközpontban eszünk valami gyorskaját, kibírjuk vele még pár órát, hogy aztán a maláj gasztronómiába elvegyülhessünk. A KFC-re esett a váalsztásunk, megebédeltünk, majd a mosdókba történő kitérőnél egy kisebb baleset történt, a csapat egyik tagjának becsípődött a dereka, és nem tudott tovább jönni. A bevásárlóközpontban szerencsénkre volt egy magánorvosi rendelő, ott fogadtak minket. Közel 1 órás várakozás után sorra is kerültünk, ahol nem egészen 3 perc alatt végeztünk is. Kiderült nincs semmi komolyabb probléma, kaptunk kenőcsöt, gyógyszert, sikeresen pár nap alatt rendbe is lett minden. Ezzel azonban minden más programunkat átírtunk, maradt a vacsora a Chinatownban és időben hazaérés a szállásra. Ahogy sétáltunk tovább arra lettünk figyelmesek, hogy a tornyok alagsorában iszonyat tömeg volt és jött egy idősebb úr akit fénykezgettek. Megkérdeztük mi folyik itt, kiderült, hogy az idős úr volt a Petronas leksözönt elnöke.

Az esti program

A kínai negyedhez menet benéztünk egy 10 emeletes bevásárlóközpontba a Berjaya Times Square-be, aminek az ötödik emeletétől felfele egy belső vidámpark található hullámvasúttal. Vacsora után elmentünk az előző nap talált Central Marketbe, ahol néhány ajándékot még vásároltunk, alkudoztunk az árusokkal J Hazaérkezvén az apartmanba, megtervezzük, hogyan jutunk el reggel a belvárosba az autókölcsönzőbe, felvenni a kocsit, ugyanis a szálláson az internet szolgáltatás akadozott. Kiderült, hogy mobilwifi van és a 4 GB-os csomag már azelőtt elfogyott, hogy mi megérkeztünk volna, így a szolgáltatást lassították, semmit nem tudtunk elérni. A Google Maps útvonaltervezést (18 MB) kb. 40 perc alatt tudta letölteni.

KL Sentral - megérkzetünk.

Reggel 8 óra van, KL Sentral állomáson vagyunk, ahol próbál a kis csapat egy kis embert varázsolni magából, átölötzni a mosdóban, ami már önmagában egy kihívás a kaotikus állapotok végett. Szingapúrhoz hasonlóan elég sok a pottyantós WC, ráadásul a WC papír fogalmát sem nagyon ismerik, helyette zuhanyok vannak. Lassan 9 óra, mikor rájöttünk, hogy nem váltottuk vissza Szingapúrban a dollárunkat és kéne valami ringgit, hogy tudjunk érvényesülni :) Felkutattuk a vasútűllomást, azonban minden csak reggel 10-kor nyit, még van egy óránk, ennyit nem szeretnénk itt üldögélni. Szerencsénkre az egyik pénzváltó 9 után nem sokkal kinyitott így visszaválthattuk megmaradt papírpénzeinket. 22 dollárért valamivel több, mint 50 ringgitet kaptam. 5 ringgitért megőrizték a csomagunkat a pályaudvaron. Éreztük, hogy itt nem érvényesül az óceáni hatás, mert izzasztó, fülledt meleg volt ahogy kiléptünk a pályaudvarról. Utunkat a Madárparkba vettük, ami kb. 15 perces séta a hegynek a pályaudvartól, bár megközelítése korántsam egyszerű, ugyanis a járda fogalma Malajziában nem igazán egyezik meg az európaival. A táblák szerint a Parkot az autópálya mellett található kb. 50 cm széles "járdán" kellett gyalogosan átvágni. Miután próbáltunk útbaigazítást kérni a parkban, hogy mégis merre van a Madárpark, többen nagyon néztek ránk, nem értve mit is keresünk pontosan. Kuala Lumpurban azt vettük észre, nagyjából valamilyen szinten mindenki tud angolul, legalább az alapszavakat :D Nos, kiderült, hogy a hegy mögött van a park. Jelenleg 30 fok van, de ezt legalább 40-en érezzük az iszonyat magas páratartalomnak köszönhetően.

A madárpark

A madárpark szerencsénkre akkor nyitott, ahol egészen délután 1-ig elnézelődtünk. A világ legnagyobb szabadon reptető "múzeuma", ahol több száz madárfajt láthatsz testközelből. A pávák csak úgy rohangálnak az emberek között, meg több kisebb madárfaj is, sőt egy-két kakadu is szabadon van eresztve a látogatók között. Óránként más-más attrakcióval várják a vendégeket, például etetések, Madár Show, vagy éppen a fotózkodj papagájokkal. A parkba a belépő 50 ringgit, vagyis kb. 4.000 Ft. Van egy papagáj etető, ahol 2 ringgitért kapsz egy kis tejet és az összes papagáj rád száll és a kezedből isszák azt. Rendkívül barátságosak, gyönyörűek, élénk színű madarak, bár hozzá teszem érdek barátok, hiszen csak akkor jönnek oda hozzád, ha kajád is van. A madárshow fél 1-kor kezdődött és kb. 20 perces volt, ahol ara papagájok csinálták a showműsort. Remek hangulatú, játékos, vicces műsor volt, ahol beszéltek a papgájok, vagy éppen autót vezettek, vagy itt a piros hol a pirost játszottak és nyertek. Lehtősége van nagy ara papagájokkal is fotózkodni, sőt ez esetben Te választhatod ki, mely kettőt tegyék a kezedre, válladra.

Az apartman és Chinatown felfedezése

A madárparkban végezve elindultunka szállásunk felé, először vissza KL Sentralba a csomagokért, ahol megejtettük az ebédet is, valamint váltottunk végre pénzt is. 200 USD-t váltottunk be kezdetben, meglátjuk mire lesz elég, bár az eddigiek alapján egy darabig nem leszünk pénz szűkében. KL Sentral állomásról vonatra szálltunk, mely "hatalmas összegbe" került, csupán 1 ringgit a 3 állomásra lévő Purak megálló (1 RM = 75 Ft.). Kicsit kacifántosan egy hegyoldalban található néhány lépcsőn kellett az apartmant megközelíteni, nem volt egyszerű, de megoldottuk a nagy poggyászokkal. Elfoglaltuk a szállást és elénk tárolut az egész város, pont szembe a Petronas Towers, szóval a kilátás lenyűgöző, főleg este nagyon pazar. Az apartman 34-ik emeletén lakunk, a mednece a 37-ik emeleten található, ahonnan a kilátás páratlan, kedden készül is egy szelfie a nagyközönségnek :D Mikor felmentünk, hogy élvezzük a pihenést a medencében, leszakadt az eső és 2 órát keresztül ömlött, szóval bele sem mentünk a medencébe, cserébe kedden reggel ott kezdünk.

Miután elállt az eső, felfrissült a levegő, így este 8 körül úgy döntöttünk, bemegyünk a városba, Chinatownba körbe nézni. Életem eddigi legnagyobb élménye volt az a pár óra amit ott töltöttünk. Magyar szemmel is hihetetlen olcsóság uralkodik, persze vannak bóvli cuccok is, de bármit le tudsz alkudni, akár féláron is odaadják a cuccokat. Több utcán keresztül végig árusok kínálták portrékájukat, rengeteg ember, piros lampionok függenek az utca felett. Volt egy Street food rész is, ahol megszámlálhatatlan kajást lehetett találni. Ahova beültün, számunkra igazi egzotikum volt. Színezett pálcikákra voltak felfűzve az ételek, a tintahal és polipon keresztül a bárány és marhahúson át a rákgombócig minden. Ott előtted sütették meg a húsokat, hozzá 3 fajta szószt is ehettél, az egyik nagyon csípős volt, a másik barbeque volt, míg a harmadik egy kevésbé csípős szósz volt. Rizst kaptunk hozzá, valamint italként görögdinnye juicet illetve sour plum juicet ittunk, utóbbi esetében jobban érvényesült a savanyításhoz használt grapefruit és lime íze, mint a szilváé, de remek üdítő volt mindegyik, igaz a dinnyelé esetében ha kicsit jegesebb, hidegebb lett volna jobban esik, de így is eléggé egzotikus volt.

A kínai piac előtt betértünk még a Central Marketbe, ahol rengeteg édesség, ajándék közül lehet válogatni a kézi készítésű dolgoktól kezdve a bútorokig hatalmas a kínálat. Külön kis szekciókra bontották az épületet, így van indai rész, kínai rész, maláj rész, indonéz rész. Holnap visszamegyünk megvenni a KL-es ajándékokat. Az árak a piacon és itt is, sőt még az étkezdében is szinte minimálisak. Polipot, tintahalat, rákot rizzsel juice-szal 20 ringgitből megúsztál, ami átszámítva megközelítőleg 1500 Ft és egy igen kiadós vacsora telt ki belőle. Mivel már elmúlt este 11, így az utolsó metrók egyikével hazajöttünk, hogy másnap reggel a medencében való trollkodással kezdhessünk, majd egy kisebb városnézés és délután Chinatown és bevásárlás.

Gondoltunk egy nagyot és spórolva egy szállás éjszakának az árát, no meg a kaland kedvéért, éjszakai vonattal tettük meg a távolságot Szingapúr és Kuala Lumpur között. A becsekkolás sem volt egyszerű. 1 órával vonatindulás előtt érkeztünk meg a "pályaudvarra", ahol már akkor nagyon sokan voltak, persze csak találgatni lehetett, hogy ez lesz ahova be kell állni. Megkérdeztük igen ez az :D Majd 40 perc várakozás után, elkezdtek beengedni minket becsekkoláshoz, mivel elhagyjuk az országot, így 2 vám ellenőrzésen is át kellett jutnunk: egyszer Szingapúr kiutazás miatt, aztán pár lépéssel odébb Malajziába történő beutazáshoz kellett sorba állni. Mi az M7-es hálókocsiban aludtunk, másodosztályon. Nos, az ágyak mérete a helyiek igényeinek megfelelően alig több, mint 170 cm hosszú és 70 cm széles. Két ágy helyezkedik el egymás felett, a csomagok tárolása sajnos nincs megoldva, így a biztonság kedvéért magunk mellé tettük a hatalmas bőründünket, ami így elfoglalta a szűkös kis helyünknek a kb. a felét. egy kis függöny volt, amivel el tudtad szeparálni magadat, de a fényt és a külső hangokat nem tudtad kiszűrni.

Én az alsó ágyon aludtam, így minden csoszogást akarva akaratlanul tökéletesen hallottam, ráadásul a lámpákat sem oltották le, vagy csökkentették volna a fényüket, a függönyön pedig átszűrődött a fény. A vonat hangos, rengeteg kanyar van benne, csoda, hogy nem esel le az ágyról, bár voltak pillanatok, mikor elég közel volt hozzá az ember. Az utasok folyamatosan, egész éjjel ide-oda mászkáltak, az ajtót természetesen nyitva hagyva a kocsik között, hiába voltak automata ajtók, nem működtek. Hajnalra igen hideg lett, mert a klíma azért folyamatosan azonos hideget fújt be, a mosdóról pedig inkább nem ejtenénk szót, bár ez a része kimondottan hasonlított az otthoni állapotokra. A vasútjegy nem volt drága 100 ringgit, kb. 7500 Ft-nak felelt meg, és a közel 500 km-es távot az intercity 7.5 óra tette meg, némi késéssel 6.50 helyett 7.40 körül értünk be KL Sentralba. Ezért az összegért persze nem várjunk sokat, kényelmetlen fekhelyek, egy kocsiban ráadásul 40 is van belőle. Egyszóval túl sokat nem aludtunk, és így vágtunk neki Kuala Lumpur felfedezésébe, mert a szállásunkat csak délután vehettük át.

Sajnos a vasárnapi napunkat tönkre tette a szakadó eső. Miután 10 órakor elhagytuk a szállodai szobánkat és kimentünk reggelzni a szokásos kis helyünkre, ahol a rendszert megbolygatva banános-csokis pratat, roti bromot, Tek Tharit és Massala Teát fogyasztottunk. Hihetetlen ízvilág tárul elénk az indiai fűszeres konyhában, bár kissé furcsa, hogy egy édeskés ételhez is jár a curry szósz. Mivel ömlött az eső, így a Singapura Mall bevásárlóközpontot vettük úticélba, ám rájöttünk, hogy kis kivétellel hasonló árakkal találkozunk mint otthon, de azért sikerült néhány dolgot beújítani. Amin nagyon meglepődtünk, hogy szinte a legnagyobb üzletekben is lehet alkudni, erre egy véletlen bepróbálkozáskor derítettünk fényt, ugyanis megkérdeztük egy plazaban lévő üzletben, hogy ha mindkét polot elvisszük, akkor van-e valami kedvezmény, mire a csaj azt mondta, nem tud sajnos adni. Hát a második polo vissza is került, mire a kasszánál azt mondja, ha elvisszük, akkor 10% kedvezményt tud adni a rendelésből :)

Szerencsére délután 3 körül elállt az eső, így a maradék részt amit még nem láttunk, A Clark Quay és a Boat Quay, a Szingapúr folyó torkolatát is megnéztük. Tökéletes példája a terület annak, hogyan lehet rehaibilitálni egy korábbi gyártelepet. Most az egyik legtrendibb hely a városban, ahol bárok, éttermek sorakoznak és várják a vendégeket, nagyon hangulatos. Kora este kimerészkedtünk Santosa szigetére, mely az egész egy hatalmas szórakoztató és szabadidős központ.

Libegővel mentünk ki, melynek szintén borsos 28 dolláros ára volt. Amúgy megfigyelhető Szingapúrra, hogy minden belépő a 20-30 dolláros szintet volt, ilyen szempontból nem egy olcsó város, bár sok múzeum nem található, hogy ez problémát okozzon. Elég hamar kiértünk a szigetre, de addigra már este 6 volt, a Universal Studio Park, a vizividámpark és szinte az összes attrakció este 7-kor zárt, ráadásul a beléEpő díjak itt már a 40-70 dolláros árfolyamot ütötték meg. Így nem volt más választásunk, mint kiülni a homokos tengerpartra és nézni a naplementét. Este 9 körül értünk vissza a szállodánkhoz, ahol még egy kis bevásárlást eszközöltünk a nagy vonatútra, a transzferünk 10 előtt meg is érkezett, ahonnan kb. 40 perc alatt voltunk a vasútállomáson, Woodlands Train Checkpointnál.

A reggelink egy közeli indiai helyen, a Mayas-ban volt, ahol Banana Pratat és Massala Teát fogyasztottunk. Eléggé laktató volt, így nem is voltunk éhesek egészen a késő délutáni órákig. Érdemesnek láttuk a metró használatát, ahol olyan kedvezményes jegy van, a Standard Ticket, hogy 6 utazás után 10 cent (kb. 20 Ft) kedvezményt kapsz. Szóval éltünk a lehetőséggel a két nap alatt összesen 6 alkalommal használtuk a jegyet. Sajnos nem tudtunk minden megnézni amit szerettünk volna, mert az alapító Mr. Lee előző héten meghalt és ezen a hétvégén volt a temetés és a szertartás. A Parlamentnél 4 órás sor volt, akik le akarták róni tiszteletüket, de az egész belvárost lezárták gyakorlatilag, csak úgy hömpölyögtek az emberek, késő délutánra többszörösére duzzadt a reggeli tömeg. Többek között emiatt maradt el a hétvégén az öbölbeli lézershow is mint utólag megtudtuk. A Parlament után a Marina Bay felé vettük az utunkat, ahol láthattuk a Foci stadiont, mely nem más, mint a vízen kialakított focipálya, valamint a Skyparkot. A Skypark a Marina Bay Sands ötcsillagos luxus szálloda legfelső, 57-ik emeletén található kilátó, melyről belátni az egész országot, egyszerűen lélegzet elállító látványt nyújt. Igaz az időjárás kissé borús volt, de még így is nagyon meleg és tiszta, szóval totálisan megérte a kissé borsos, 27 dolláros (5.400 Ft) belépődíjat. Aki a Marina Bay Sands szállodában lakik, az 57-ik emelet nem csak csodás kilátást nyújt, hanem egy tetőmedencét is, ahonnan mindezt élvezthetik is a vendégek. Hát irigylésre méltő az biztos, bár hasonló élményben lesz részünk nekünk is Kuala Lumpurban ;)

A kora délutáni órákban a Gardens by Bay attrakciót látogattuk meg, mely áll egy ingyenesen látogatható, opcionálisan fizetős attrakciókat kínáló mesterséges park, amely leginkább az Avatar film díszletére hasonlít. Az egész park tudatos felépítésű, hogy összegyűjtse az esővizet, a mesterséges fák pedig a napfényt, és ezzel biztosítsa a két üvegház fenntartható működését. Az üvegházakban amúgy botanikus kiállítások találhatóak a Flower Dome ahol a világ mindentájáról érdekes növényekkel, fákkal, virágokkal találkozhat a látogató, ráadásul az idpszaki kiállítás a tulipánokról szóltak. Őszontén szólva ennyi színes tulipánt még életemben nem láttam. A másik üvegház a Dzsungelt mutatja be, hogy a különböző szinteken milyen növények élnek, ráadásul az egész egy hatalmas vízeséssel indul, eszméletlen. Mindkét csarnokban hihetetlen hideg uralkodott, puloverben kellett végigmennünk a kiállításon. Még szerencse, hogy zöld energiából termelik meg a hozzá szükséges energiát.

4 óra környékén visszametróztunk a "városba", egészen pontosan a Chinatownba, mely hangulata bár modern stílusú, mégis igazi ázsiai arcát mutatja a városnak. A kirakodóárusok, a street foodok, a szűk kis utcák, a templomok, és az ember szája tátva marad. Megejtettük vacsoránkat is, ha már erre jártunk, illetve kipróbáltuk a frissen, előttünk készült cukornád italt is, melynek íze az 5 főből 3-nak bejött, kettőnek nem. Én az utóbbiak táborát erősítettem, nem tudom, valami hiányott nekem belőle. Igazából egy tömény cukros vizet ittunk, lehet, hogy a jégkockás verzió sokat segített volna rajta.

Este hazatérve a szállásra, még az indai negyedben kicsit sétáltunk. LIttle India tényleg tiszta India a maga előnyeivel, hátrányaival együtt. Szűk, kis sikátorok, ameddig a szem ellát étkezdék, nyüsgő városnegyed, még éjjel sem áll le, nem beszélve az itt található éjjel-nappal nyitva lévő Mustafa Center bevásárlóközpontról.

KLIA - Kuala Lumpur repülőtér

Megérkeztünk a KLIA vadonatúj repülőterének szintén egyik leghátsó részébe. A főterminálba egy mágneses vasúttal mentünk át, az út alig néhány perc. A repülőtéren nagyon könnyű és egyszerű tájékozódni, minden ki van írva. A határnál természetesen útlevél ellenőrzés. Itt kb. 45 pult volt, amiből mondjuk 10-15 darab működhetett, de nagyon gyors volt az ügyintézés. Semmit nem kérdeztek, pecsételték is be az útlevélbe a vízumot, majd mehettünk a csomagokért. Amíg kiértünk a repülőtérről kb. 45 percet vett igényybe a leszállástól számítva. Mivel 1 órát késett a gépünk, így már délután 5 óra volt, amikor is megkezdődött a beszállás a Tigerair szingapúri járatára. Itt akadt egy kis problémánk, ugyanis nem tudtuk, hogy egy másik terminálról indul és hogyan lehet oda átjutni. Lekeveredtünk a KLIA Ekspress vonathoz, ami 2 MYR (ringitt) összegért - nagyjából 150 Ft - átvisz a másik terminálra, szerencsénkre pont jött is. A checkin szintén gyors volt. Már nem is volt időnk körbe nézni a reptéren, mert a beszállás megkezdéséig alig 15 percünk maradt. A biztonsági ellenőrzést nem veszik annyira szigorúan, mint Európában sajnos. A repülőnk kb. 5 perccel korábban indult és 10 perccel korábban érkezett meg Szingapúrba. Ismét egy hatalmas reptér leghátsó részéből kellett kikeverednünk, de ezen már meg sem lepődtünk. A vízum szintén könnyen, gyorsan ment, a csomagok is megérkeztek már, az érkezési oldalon pedig a sofőrünk várt már ránk. A szállodába 20 perc alatt értünk be.

Első esténk Szingapúrban

A Hai Tao Hotelbe érkeztünk, ami az indai-negyed szélén fekszik. A 6 emeletes szálloda, nagyjából 2 csillagnak felelne meg, fogalmazzunk úgy, hogy alvásra elmegy. Klimatizált kicsi szobák, ahol a mosdó a szobában van, a fürdő egyben van a WC-vel, ráadásul úgy, hogy nincs zuhanytálva semmi, mondhatni, hogy a WC-n ülés közben tudsz zuhanyozni, kissé bizarr egy európai embernek. Egy kétágyas és egy háromágyas szobát foglaltunk, utóbbit úgy oldották meg, hogy egy matracot hoztak a földre. Hétvégén este 11-kor is van Lézershow a Marina Bayben, így mivel, alig múlt este 10, úgy döntöttünk, gyalog nekivágunk az útnak, elvileg kb. 40 perc lenne. Nos, már az út egyharmadánál elakadtunk, így felszálltunk egy buszra, mivel megntünk kb. 2 megállót, majd tovább gyalogoltunk. A szingapúri tömegközlekedésről majd bővebben is írok. Sajnos nem értünk oda este 11-re, fél 12-őt is elütötte az óra. Azonban megcsodálhattuk az esti fényeket a városban. Találtunk egy buszt, amit majdnem közvetlenül hazavisz. Még éjfél után beültünk egy indiai kajáldába, lévén, hogy Little Indiában voltunk, az étkezési kultúrájuk eléggé kifogásolható a késhez és villához szokott emberek szemében. Nagyjából éjjel 2-kor tudtunk lefeküdni, reggel 8-kor pedig keltünk, hogy nyakunkba vehessük a várost.

Azt kell, hogy mondjam,papíron is borzasztóan hangzik a 16 órányi repült idő, no de a valóéletben ez még szörnyűbb. Ezt a bejegyzést nagysűgrendileg Delhi fölött kezdtem el írni mikor Magyarországon még reggel 5 óra sem volt, itt már hét ágra süt a nap, igaz, a napellenzők még mindig le vannak csukva, az alvó üzemmód még tart. De kezdjük is az elejétől inkább:

Budapest - Amszterdam:

Nos itt a papírforma szerint zajlott minden, pontos indulás, korábbi érkezés. Idén már megtapasztalhattam a KLM élményt, amikor egy hétvégét töltöttünk Amszterdamban. a Boeing 737-800-as gép ezúttal tele volt és a szokásos cateringet szolgálták fel az alig 2 órás útra: sajtos szendvics és üdítő, melyből 2 alkalommal is hoztak. Amszterdamban a D87-es kapunál szálltunk ki a gépből, mondanom sem kell, hogy szerintem ez az egyik legmesszeibbi kapu a reptéren biztos vagyok benne. Mikor 19.15-kor a terminál épületébe léptünk már jelezte a rendszer, hogy mehetünk is az E18-as kapuhoz. Nos, akkor nincs nézelődés, először keressük meg a beszállókaput, aztán ott a környékén majd szétnézünk. Nos, erre aztán már nem maradt időnk, ugyanis a két kapu közötti séta (az átlagosnál gyorsabban lépkedünk azért) több, mint fél órát vett igénybe, közte még egy útlevél ellenőrzést is beiktattak. A kapunál ismételten egy testscanneres átvilágítás, megint vetkőzhettünk és pakolhattuk ki a táskánkból a több kilónyi elektreonikus kütyüt. SZemély szerint az egyik ládába 6 különböző készüléket sikerült pakolnom - laptop, telefonok, tablet, kamera. Majd meglepetésünkre, ahogy átjutottunk ezen ellenőrzési ponton, meg is kezdték a beszállást. Mivel mi a 35-36-ik sorban ülünk, így az elsők között szállhattunk fel a gépre.

Amszterdam - Kuala Lumpur
A KLM járata Kuala Lumpur érintésével Jakartába közlekedik. Egy Boeing 777-200-as géppel utazunk, felméréseim szerint 90% feletti foglaltsággal. A 3-3-3 ülés elosztású turista osztály elsőre kényelmesebbnek tűnt, mint a kicsi 737-es, ugyanis nagyobb a lábtér, sajnos ezt 8 órányi repülőút után mér másképp látom :D Annyira nem indult zökkenőmentesen a felszállásunk, ugyanis eléggé zsúfolt volt a légtár, ráadásul az időjárás sem volt kegyes (4-5 fok, eső) így több, mint fél óra késéssel indultunk, amiből a fedélzeti kijelző szerint tartósan 1 óra körülil csúszásra rendezkedtünk be, most is 16.05-ös helyi idő szerinti érkezést mutat a rendszer az eredeti 15.10 helyett. Mondjuk ez nem annyira probléma, hiszen még így is 3 óránk van a csatlakozásig, bár sajnos fel kell vennünk a csomagjainkat és újra be kell csekkolni, hiszen másik légitársasággal utazunk majd tovább Szingapúrba.

Az utazás első része a vacsoráig igen kellemesen telt. Először hoztak egy kis mandulát és üdítőt, majd fél 12 magasságában megérkezett a vacsora is. Még a repülöjegy foglalásakor az ülőhely kiválasztásnál meg lehetett adni, hogy van-e bármilyen ételallergiád vagy speciális étrend szerint étkezel-e. Esetünkben van egy laktózérzékeny, így ez az étel érkezett meg legelőször: marhahús volt meggyes mártásban céklával, saláta, zsemle vajjal, valamint desszertnek gyümölcssaláta. Nem sokkal később befutott a mi ételünk is, ami tészta vagy csirke volt választás szerint. Közülünk mindenki csirkét rendelt, így a tészta milyenségéről sajnos nem tudok beszámolni. Már maga a tálalás nagyon egyedi volt és gusztusos, mint ahogy az a lenti képen is látszódik. A kék fehér motívumok köszönnek vissza benne és nekem olyan indiai beütése volt. Nos maga az étel is indai jellegű volt: csirke hús currys rizzsel, kesudióval, hozzá saláta, majd friss zsemle vajjal, apró keksz és sajt, a desszert pedig valami profiterol szerűség volt és egy kis palack víz. Mikor összeszedték a tálcákat kérték, hogy húzzuk le a napellenzőt, mert igen hamar világos lesz odakint, majd nem sokkal később leoltották a villanyt és sötétségbe borult a kabin. Egy darabig próbálkoztunk a fedélzeti szórakoztató központtal, melynek kínálata elég friss és nagy: rengeteg film, zene, játékok - bár utóbbiak elég gyenge grafikájú egyszemélyes játékok, a legélvezhetőbb a Poker. A zenék között feltűnt, hogy külön Holland DJ-settek is vannak, a legnagyobb mai holland DJ-k egyedi 2 órás szettjei, melyet a KLM-nek készítettek, nem rossz azt kell, hogy mondjam.

Mint említettem a vacsora utáni rész még kissé kellemetlenebb, ami még mindig tart. Hihetetlen kényelmetlen ilyen hosszú távon. A kabinban iszonyat meleg van még poloban is, pedig kaptunk pokrócot. Nem is tudom, hogy használja-e valaki. Ha az előtted ülő hátradönti a székét, márpedig azt csinálja garantáltan, olyan kevés helyed marad, hogy még a laptopot sem tudom biztonságosan az evőtálcára tenni, félig nem is látom, hogy mi írok, ráadásul én ülök középen mint mindig :( Magyar idő szerint éjjel fél 2 tájékán, két The Walking Dead rész megnézése után próbáltunk aludni, de kb. 2 órányi forgolódás után feladtuk, egyszerűen reménytelennek tűnik a helyzet és még mindig van hátra közel 4 óra az útból, pontosan 3600 kilométer.

Merre ment a gép:
Érdekes útirányt írunk le, ugyanis Varsó és Minszken keresztül Kelet-Ukrajnát messziről elkerülve Oroszországon és a Kaukázuson át az Aral-tó fölött repültünk érintve számos volt szovjet tagköztársaságot, valamint Afganisztánt és Indiát, a Himaláját délről megkerülve. Az utunk nagy részét 10.000 méter magasan repültük, az elmúlt pár órában jöttünk feljebb 11.000 méter fölé, Az éjszaka nagy részében jóval 1.000 km/h sebességge utaztunk, most 950-nel megyünk és még így sem tudtunk lefaragni a késésből. Jelenleg Delhitől délkeleti irányba repülünk, nagyjából az indiai félsziget félénél vagyunk, szerintem még egy jó óra és kijutunk az Indai-óceán felé, és utána már Malajzia és Kuala Lumpur következik. Elég sok gyerek van a fedélzeten eddig szerencsére viszonylagos nyugalomban teltek az órák, bár lassan kezdenek ébredezni és ezzel az egész gép is lassan ébredezni fog :D

Földet érés előtt kb. másfél órával ébresztették az utasokat, és osztották ki a reggeliket, ami tojásos sajtos szelet volt paradicsommal és krumplival, mellé friss zsemle vajjal, gyümölcssaláta és barackos túrós sütemény, ami egyszerűen fantasztikus volt. A földet érés pedig tökéletes volt, szinte nem is éreztük, hogy letette a gépet a pilóta.

Elérkezett a nagy nap, 17.10-kor elindulunk a Nagy Utazásra. Böröndök bepakolva, indulásras készen áll mindenki. Emlékszem alig 3 hónappal ezelőtt, karácsony elötti napon foglaltuk le a repülőjegyeket a KLM oldalán. Akkot még olyan messzinek tűnt, de röpke pillanatoknak tűnnek így utólag visszatekintve.

A következő 24 óra az utazásról fog szólni, a menetrend a következő lesz:

17.10-kor indul a KLM járata Amszterdamba, ahol alig másfél óránk lesz az átszállásra, bár ez szerintem egy elég kényelmes idő. A Kuala Lumpurba tartó járat 20.45-kor indul majd, mely megközelítőleg 12 óra alatt teszi majd meg a távot, teljes ellátást kapva a repülőn, így nem lesz gondunk semmire :)

Helyi idő szerinte 15.10-kor fogunk megérkezni Malajziába, ez magyar idő szerint reggel 8 órát jelent. Tovább utazunk majd Szingapúrba a Tigerair járatával, mely este 7-kor fog indulni így nem kell kapkodnunk semmivel, sőt talán még túl sok időnk is lesz a reptéren :) Legalább felfedezzük kicsit.

Szingapúrba helyi idő szerint este 8-ra várható az érkezésünk (magyar idő szerint 13 óra). Mivel az út elég fárasztó lesz, ráadásul egy olyan városba megyünk ahol leginkább kínai írásjelekkel találkozhat majd az ember és még sötét is lesz addigra már, úgy döntöttünk rendelünk egy transzfert 5 főnek 5 nagy csomaggal, hogy ne ott kelljen keresgélni. Találtam is a egy céget, mely 60 USD-ért elvisz minket a szállásunkra.

Várható utazási összefoglaló és első tapasztalatok pénteken délután. A blogot várhatóan naponta fogjuk frissíteni képes, videós beszámolókkal vegyítve. Az idő eltolódás miatt este a szállásokról, vagyis magyar idő szerint a délutáni órákban.

Pontosan 24 nap múlva útjára indul élő közvetítésünk Malajziából és Szingapúrból. Minden szállás, jármű lefoglalva. Az útiterv szerint Szingapúrból Kuala Lumpurba vonttal megyünk, melyről majd egy részletesebb képes, videós beszámolót fogunk készíteni, ugyanis nagyon kevés információ lelhető fel az interneten róla.

Először úgy gondoltuk, hogy a másodosztályú vonat helyett a Deluxe hálókocsis vonatot vesszük igénybe, leírások alapján kb. 10-12.000 Ft lett volna, ami simán belefér. Kicsit fura, hogy maximum 30 nappal lehet előre foglalni az online rendszerben a vasúti jegyet, de nincs mit tenni várni kellett szombatig, hogy a március 29-i helyek elérhetőek legyenek. Korábbi vonatokat figyelve gyorsan megtelik az éjszakai járat, főleg a néhány kabinos deluxe osztály, mely zárható ajtós, fürdőszobás, 2 személyes "kabint" jelentett. Az árak azonban teljesen mást mutattak, mint amilyen információkat mi találtunk. 100 szingapúri dollárra jött ki egy kabin ami jelen árfolyamon 21.000-22.000 Ft/fő, ami már drágább mint egy szállodai szoba egy főre nézve. Felmerült bennünk a kérdés, hogy biztos jó ötlet-e a vonat, menjünk inkább busszal vagy vissza repülővel.

A buszok a képek alapján kényelmesek, olyat találtunk, ahol bőr fotelek vannak, összesen 20 férőhelyes, nagy lábteres. A repülő önmagáért beszél, de a csomagokkal együtt már drága lett volna. A busz hátránya azonban a dönthető ülés, vagyis nem tudsz vízszintesben lenni, és a másnapi városnézés nehezen indulna.

Tovább kerestünk a neten, hogy milyen is az a vonat. Végülis a másodosztályú jegy kb. 9.000 Ft-ért nem vészes, igaz 40 férőhely van egy kocsiban, mindössze egy függönyöd van, mint "privát szféra", valamint hol tároljuk a csomagot. Láttunk olyat, hogy simán a folyosón a "hálószobán" kívül hagyták azt, de úgy láttuk, hogy van elég hely az ágyon mindkettőnknek :)

Így végül a vonat mellett döntöttünk, mert még így is kényelmesebb lesz, mint egy buszos utazás.Nagyon kíváncsi leszek rá, hiszen korábban mindig is elleneztem a hosszú vonatos, főleg az éjszakázós utazást. Március 30-án kiderül milyen is volt.

Rengeteg eltérő információt találtunk a neten arra vonatkozólag, hogy Malajzia kontinensen lévő nyugati részére szükséges-e bármilyen védőoltás beadatása vagy sem. Nem csak blogokat, szakmai oldalakat néztünk át, hanem ismerősöktől is érdeklődtünk, akik jártak már a térségben mi a tapasztalat. Sajnos így is fele-fele arányban voltak azok akik azt mondták, hogy ajánlott az oltás és akik azt, hogy nem, szóval úgy döntöttünk, hogy a legfontosabb oltásokat beadatjuk, biztos ami biztos.

UPDATE!

Oltások sikeresen beadva mindenkinek a Nemzetközi Utazás-egészségügyi és Oltóközpont (Országos Epidemiológiai Központ)-ban. Nem kell sokat várni, nem kell bejelentkezni, viszonylag gyorsan 30-40 perc alatt végeztünk mindhárman az orvosnál. A doktornő megnézte a "Tudások Könyvében" hogy ahova mi megyünk dzsungel részbe utazni a malária elterjedtsége alacsony, így nincs szükség gyógyszeres megelőző kezelésre sem, nem is ajánlott a hatóanyagok miatt. Azonban nagyon fontos a megfelelő szúnyogok elleni védelem, mert a malárián kívül még számtalan vírust el lehet a rovaroktól kapni, mint a dengue-lázat.

Az utazás során olyan szúnyogriasztó sprayvel kell befújnunk magunkat, ami legalább 30%-os koncentrációjú, ennek jobban utána kell majd néznünk mik kaphatóak kicsi hazánkban.

Milyen oltások szükségesek?

A Nemzetközi Oltóközpont adatai szerint kötelező oltás nincsen a térségben, ha nem mész dzsungelbe, akkor az alábbi alapoltások javasoltak:

• Hepatitis A+B
• Diftéria, tetanusz, gyermekbénulás
• Tifusz

Ha felfedező túrát, dzsungelben történő aktivitást tervezel, akkor még ezekre is szükség lehet:

• Malária
• Veszettség

Hepatitis A+B

Ezt az oltást 3 vagy 4-szer kell megismételni, attól függően, hogy milyen messze van az utazás. Általában a 3-szori oltás a megszokott, vagyis az első adag után 1 hónappal kapod a másodikat, majd rá fél évre a következőt, ezek együtt adják meg a védettséget, de már a második oltás után kialakul az. Ha az utazás mondjuk közeleg, akárcsak a mi esetünkben, akkor az első oltás után a következőt 1 hétre rá, majd 2 hét múlva a harmadikat is be kell adni, és 1 év után egy emlékeztető oltás javasolt.

Diftéria, tetanusz, gyermekbénulás

Ezt az oltást gyermekkorunkban megkapjuk kötelező jelleggel (legalábbis esetünkben mindenki megkapta), így szerencsére ezt megúszhatja az ember.

Tífusz

A hastífusz elleni védőoltás 3-5 évre nyújt gyakorlatilag azonnali védelmet, és legalább 2 héttel utazás előtt meg kell kapni.

Malária

Az egyik legelterjedtebb betegség, melyeket a szúnyogok csípései okoznak, akárcsak a dengue-láz. Mivel nagyon sok törzsből áll a a malária így a védőoltások, megelőzések is nehezek, számos készítmény van erre, leginkább tabletták. A tabletták sem nyújtanak sajnos 100%-os védettséget, de jelentősen tudják csökkenteni a kórokozó terjedését. Mindenképpen orvosi konzultáció szükséges. Az oltóközpont utasítása alapján a tablettát 1 nappal a dzsungelbe érkezés előtt kell elkezdeni szedni, majd a fertőzött területen végig, és a fertőzött terület elhagyása után pedig még annyi napig, amíg a fertőzött területen voltál, vagyis esetünkben 3 napot leszünk ott, így 7 tablettára lesz szükség.

A védőoltások árai

Nem olcsó az utazás ezt tudjuk, sőt az egészségért is "meg kell szenvedni", legalábbis a pénztárcánknak biztos. A Hepatitis A+B kombinált védőoltás ára 6.000 Ft/oltás, ebből ugyebár 3 vagy 4 adag kell, vagyis 18-24.000 Ft-os költséggel számolhatunk, A hastífusz elleni oltás 5.000 Ft körüli összegbe kerül, míg a Malária elleni védekezéshez szükségesek gyógyszerek darabja 1.000 Ft körüli összeget kóstál.

Hol lehet az oltásokat beadatni?

A legegyszerűbb, ha a Hepatitist a háziorvossal adatjuk, be, így csak az oltóanyag árát kell kifizetni más költség nem merül fel. A többi oltást, gyógyszert valamelyik oltóközpontban szükséges beadatni:

• Budai Oltóközpont
• Nemzetközi Utazás-egészségügyi és Oltóközpont (Országos Epidemiológiai Központ)
• ÁNTSZ Nemzetközi Oltóközpont

Nem volt egy egyszerű feladat megtalálni a megfelelő szállásokat a leginkább Langkawi szigetén, hiába van alig 100 szálloda, az általunk támasztott kritériumoknak csupán 2 tucat szálloda és resort felelt meg (tengerpart és medence is legyen a szálláshoz). Ami minden szempontból megfelelő lett volna sajnos árazásukban nem a mi pénztárcánkhoz szabottak. Segítségül hívtunk rengeteg foglalási és véleményezési oldalt, blogot, hogy megtaláljuk, hol is laknánk szívesen. A végén azonban néhány kompromisszumot kellett kötnünk. De ne siessünk előre, kezdjük időrendben a szállásokat:

Penang /George Town

A dzsungel és a tea felföld meghódítása után Penang szigetére vesszük az irányt, ahová várhatóan április 3-án péntek délután érkezünk. Úgy terveztük meg az utat, hogy a Kuala Lumpurban bérelt kocsit szombaton a penangi repülőtéren adjuk majd le.

Egy blogon olvastuk, hogy van George Townban egy hófehér szálloda, mely a történelmi belváros közepén helyezkedik el, választásunk ide esett. Sajnos nagyon sok szálloda esetében a folyosói fürdőszoba a megszokott, ahogy itt is, feláras a saját fürdő, de szerencsére volt elegendő privát fürdőszobás szoba, mely így alig pár ezer forintba fog kerülni fejenként az 1 éjszaka. A választott szállás a Chulia Heritage Hotel.

Langkawi

Szombat délelőtt leadjuk az autót a penangi repülőtéren, majd az AirAsia gépével tovább utazunk Langkawi szigetére, ahol az utolsó három éjszakánkat fogjuk tölteni, remélhetőleg pihenésben, koktélozásban a tengerparton illetve a medencében :)

Miért volt nehéz választani?

Az egész abból indul ki, hogy ránk fér majd az édes pihenés a túra után, így szeretnénk kényelemben eltölteni az utolsó napokat, sok pihenéssel, finom ételekkel, italokkal. A legmegfelelőbb hely számunkra az lenne, ahol van úszómedence és tengerparti strand is. Ezekből alig 20-30 szállás található, abból is kb. 10 hely, ami számunkra jelenleg megfizethető. El kezdtük nézni a helyszíneket, először a Booking.com oldalán, majd áttérve a Tripadvisorra, megnézni az utazók fényképeit, ami hatalmas segítség egy ilyen út előtt.

Találtunk olyan szállást, ami tökéletesnek nézett ki, árban is megfelelő lett volna, de a tengerpartja konkrétan egy szemétlerakó volt, telis tele eldobált üvegekkel, flakonokkal; vagy éppen a fürdőszobában rozsdásodott meg penészesedett minden. Ekkor kellett változtatnunk az igényeken, így a strand már csak opcionális lehetőség lett, de igyekeztünk olyat választani, ahol viszonylag közel 10-15 perces sétával megközelíthető az.

Az interneten fellelt képek alapján őszintén szólva engem meglepett a part, hiszen egy spanyol vagy olasz tengerparthoz viszonyítva kopár, kietlen, sehol egy napozóágy, jó persze több ezer kilométerre vagyunk Európától, meg kell majd szokni :)

Bon Ton Resort

Ez a szállás a tengerparttól 10 perc sétára található, igazi autentikus maláj környezetet varázsolva mindenkinek. A cölöpökön álló faházak mindenkit elvarázsoltak, ráadásul 5 személyes, így az egész csapat kényelmesen elfér egy helyen. Amiért rajongtunk, az a fa dézsa, mint kád, valamint a saját napozó terasz, és a csodás zöld fű mindenhol. Amiért azonban kevésbé rajongtunk, az a kisméretű medence, amit talán nem is lehet igazából annak nevezni.

Íme néhány kép a szállásról:

Mivel 5 fős a csapat létszáma, szerettük volna, hogy az egész utazás alatt mindannyian egy szobában/lakásban/apartmanban aludjunk, azonban ezt fel kellett adnunk Kuala Lumpur kivételével.

Természetesen találni megfelelő szállás lehetőséget csoportoknak is, csak ami központi fekvésű már árfekvésükben (napi 250-300 EUR) meghaladja azt, ami számunkra elfogadható, mégis csak javarészt este leszünk ott.

Szingapúr

Szingapúrban a három csillagos Summer View Hotelt választottuk ki, ami Bugis kerületben található, ahonnan gyalog is viszonylag könnyen bejárható Szingapúr legfontosabb nevezetességei, hiszen alig másfél kilométer a Clarke Quay, a Városháza, vagy a Promenade.

A szállodában reggelit is kapunk, 2 szobát foglaltunk 5 fő részére, figyelve arra, ha találunk jobb alternatívát, akkor ingyenesen utazás előtt még lemondható legyen. A képek és visszajelzések alapján egy standard három csillagos színvonalnak megfelelőek a szobák, van zuhanyzó, TV, ráadásul az árban a reggeli is beletartozik, ezáltal sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat, hogy hétvégén reggel hol együnk, mit együnk, pláne, hogy nem ismered a helyi szokásokat.

Vonat

Talán ez a legbizarabb szállásunk, hiszen éjszaka utazunk át Szingapúrból Kuala Lumpurba vonattal. A beszámolók alapján a normál turista osztályú fekhelyes kocsik is verik a MÁV kocsijait, amire figyelni kell, hogy tartósan 16 fokra hűtik a szerelvényeket. Abban biztosak lehettek, hogy részletes leírással fogok jelentkezni, hiszen számomra ez mindig is tabu volt :)

Kuala Lumpur

Itt sikerült az Airbnb-n keresztül foglalnunk egy 2 szobás, tetőtéri úszómedencés, a Petronas-tornyokra panorámás kilátással rendelkező apartmant, alig 200 EUR-ért a két éjszakára 5 fő részére. A képek alapján a kilátás pazar lesz, ráadásul a belvároshoz közeli, így szintén gyorsan fogunk tudni közlekedni, no meg nem elhanyagolható a legtöbb szelfiző vágya egy ilyen úszómedence :)

Taman Negara, a dzsungel

Nem volt afelől kétségünk, hogy ne merészkednénk az őserdő belsejébe. A legjobb erre Taman Negara, ahol Mutiara Taman Negara szálláson fogunk eltölteni 2 vadító éjszakát. A Kuala Lumpurtól a térkép szerint alig 400 km-re található, de legalább négy és fél órás szerpentines úton megközelíthető szállás hely egy igazi egzotikum az európai utazók számára, már amit látunk a képekből. A dzsungel közepén fekszik, 2 faházat béreltünk a komplexum területén, kíváncsian várjuk az élményeket. Mondjuk már a szállásra jutni egy élmény, ugyanis kocsival nem lehet közvetlenül megközelíteni. A folyóparton le kell tenni az autót, majd vízi taxival kell átmenni a folyó túloldalára, mely ára 1 ringit (kb. 75 Ft) fejenként. Így aztán teljes lehet a nyugalom.

További úti céljaink még kidolgozás alatt vannak, de hamarosan a szigeteken található szállások is lefoglalásra kerülnek, amint sikerül megegyeznünk melyik szigetre menjünk :D

Már csak 82 nap van hátra utazásig és a repülőjegyünk már meg van, így elkezdtük megtervezni a korábban bemutatott Tripomatic alkalmazással az utunkat. A kezdő és vég dátum az fix, vagyis 2015. március 27-én délután 3 körül érkezünk Kuala Lumpurba és 2015. április 7-én éjfél körül indulunk haza.

Szingapúr

Már azelején biztosak voltunk benne, hogy a világ egyik legrendezettebb, leggazdagabb városállamát meg kell látogatnunk, mely alig 400 km-re van Kuala Lumpurtól. A két város közötti összekötés kiváló, hiszen vonattal és repülővel egyaránt könnyen elérhető. Mivel a repülőnk 27-én délután 3 óra körül érkezik, azt láttuk a legjobbnak, hogy a repteret el sem hagyva, az első 2 éjszakát Szingapúrban töltjük.

2-3 órás várakozással az AirAsia járatával fogunk tovább utazni Szingapúrba, hiszen egy kimerítő utazás után ez a legkényelmesebb és leggyorsabb módja, hogy átjussunk oda. Várhatóan este 8 körül érünk majd Szingapúrba, aznap estére egy kisebb nézelődést még beiktatunk, de nagy valószínűséggel be fogunk zuhanni a szállodai szobánkba. 2 teljes napot tervezünk ott tölteni, majd vissza Kuala Lumpurba, ezúttal éjszakai vonatozással, mely számomra egy újabb tabu megdöntését jelent, hiszen ezidáig azt mondtam, hogy kizárt, hogy vonaton aludjak, szóval részletes élménybeszámoló lesz róla azt megígérhetem.

** UPDATE ** Időközben változtattunk a repülőjáraton, és a szingapúri fapados társasággal a TIgerAir-rel fogunk repülni.

Kuala Lumpur

Kuala Lumpurban újabb 2 éjszakát tervezünk, ahol apartmant tudtunk bérelni az Airbnb oldalán keresztül. Elmondható, hogy nagyon olcsók ezek a szállások, ahhoz képest, hogy milyen felszereltségűek. 5 főnek 2 éjszaka alig 200 EUR-ba kerül összesen, ráadásul a lakás teraszáról a Petronas tornyokat láthatod, valamint a ház tetején egy medencéből nézheted a városi forgatagot. Amit megnézünk: Petronas torony, Vásárcsarnok, Parlament, Nemzeti Emlékmű, Szultáni Palota, Putra híd.

Irány a dzsungel és a Felföld.

Irányunkat Batu Caves felé, onnan pedig tovább észak-keletfelé Taman Negara őserdejébe indulunk, ami alig 300 km-re fekszik Kuala Lumpurtól, de ez egy kb. 4 órás autónak felel meg. A Google StreetView-t hívtuk segítségül, ahol látható, hogy a dzsungel közepén található szállásunkhoz vezető 2 sávos út valójában jóval keskenyebb, mint amit itthon megszoktunk, azonban meglepően jó minőségűnek, kátyú mentesnek tűnnek az utak, minden esetre egy négy-kerékmeghajtású terepjáróval vágunk neki. Szállásunk Mutiara Taman Negara lesz, ahol faházakban leszünk elszállásolva 2 éjszakára. Rengeteg programot szerveznek a szálláson az éjszakai dzsungel meg kenu túrán keresztül, akár helyi törzzsel is találkozhatsz, minden bizonnyal hihetetlen élmény lesz. A dzsungel túra után teszünk egy kis kitérőt Cameron-felföld teaültetvényeire, majd visszatérünk Kuala Lumpurba és repülőre szállva Langkawira megyünk.

Szigetek

Az utolsó 4 éjszakát Langkawi szigetén fogjuk tölteni a jól megérdemelt tengerparti pihenéssel. Azonban 1 napos túrával komppal átmegyünk Penang szigetére Georgetownba, hogy az egykori gyarmati időket felelevenítsük. Langkawin is van rengeteg látnivaló, többek között a SkyBridge, mely a dzsungel feletti hÍd, függővasút, vízesések, elefánt rezervátum. Utolsó napunk, 2015.04.07-én 23.45-kor indul vissza a repülő Kuala Lumpurból, a gyors és kényelmes megoldás érdekében Langkawiból repülővel megyünk vissza a fővárosba, ahonnan pár órás várakozással szállunk fel az Air France párizsi gépére.

Egy ilyen nagy utazást célszerű, ha nem is a legrészletesebb kivitelben, de megtervezni mikor mit szeretnénk csinálni. Ehhez kell igazítani a szállás és egyéb utazási eszközök foglalását is. Így hát összeültünk és megvitattuk, kit mi érdekel pontosan, miket szeretne látni, miket kevésbé.

A tervezésben nagy segítségünkre van a Tripomatic utazásszervező, mely nem csak webes változatban, hanem alkalmazásként is letölthető Android és iOS készülékekre. Vannak kisebb hibái a rendszernek, de összességében remekül használható akár offline módban is, így utazásunk során nagyon hasznos tud lenni.

Mit tudunk csinálni a Tripomatic alkalmazással?

Komplex kis rendszert kapunk, ahol napra, sőt órára lebontva tudjuk megtervezni az utazásunkat. Először létre kell hozni az utazás idejét, valamint meg kell adni, hova is szeretnénk menni. Az adott napokra kattintva pedig listából kiválasztható, hogy melyik város nevezetességeire vagy kíváncsi. A szűrők segítségével pedig könnyen rendszerezheted a látnivalókat. Így nincs más dolgod mint végig nézni a Legnépszerűbb látnivalókat és hozzáadni azt a megfelelő naphoz, amikor el szeretnél oda menni. Természetesen a nevezetességekről rövid leírást is nyújt a szolgáltatás, valamint olyan közérdekű információkat is megoszt velünk, mint a belépődíj vagy a nyitva tartás.

Mutasd meg a többi utastársnak is.

Az elkészített tervet könnyen meg tudod osztani utastársaiddal is Facebookon, e-mailben akár. Ők azonban szerkeszteni sajnos nem tudják ezt, de nyomon tudják annak változásait követni.

Íme a mi utazásunk eddigi vázlata:http://www.tripomatic.com/trip-journal/54996b192109a

Végre elérkezett az idő, mikor kiválasztjuk a repülőjegyeket. Nem lesz egyszerű, hiszen 5-en megyünk. Nagyon sok fontos szempontot kell mérlegelni repülőjegy vásárlás esetében:

• Hány átszállással utazzunk?
• Az átszállások között mennyi idő van?
• Melyik légitársasággal utazzunk?
• Milyen típusú repülővel utazzunk?
• Közvetítő (alkusz) oldalon vagy a légitársaságok oldalán foglaljunk, esetleg utazási irodánál?

Arra az elhatározásra jutottunk, hogy a legjobb az lenne, ha a húsvét is beletartozna az utazásba, hiszen ez itthon fizetett ünnep és a teljes éves szabadságot sem lőjük ki már márciusban. Afelől nem volt kétség, hogy nem utazási irodán keresztüli befizetett utat választunk, hanem saját magunk szervezünk meg mindent.

Végül a KLM ajánlata mellett döntöttünk, igaz nem ők voltak a legolcsóbbak, de a leggyorsabban így jutunk el Kuala Lumpurba. A legtöbb légitársaság esetében az átszállási idők 4-6 órásak, sőt az olcsó jegy miatt volt olyan, ahol csak másnap indult volna a gép vissza, vagyis 1 plusz éjszakát jelentett volna.

Alkusz (közvetítő) oldalak:

Számos összehasonlító oldalt végig böngésztünk a repülőjegyek esetében: Kayak.com, Momondo.com, Bravofly.com,, Skyscanner.net, Tripsta.com, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Az árak sok ezer forinttal olcsóbbak voltak, mint az adott társaság honlapján, azonban az olcsóságnak kompromisszumai is vannak. Többek között a kedvezményesebb áron csak nem dombornyomott Visa Electron vagy Maestro kártyával lehet fizetni, ha MasterCard, Visa Classic esetleg Amex kártyával rendelkezel további 5 ezer Ft-ot kérnek fejenként foglalási díjként. Továbbá nem tudsz olyan kényelmi szolgáltatásokat igénybe venni, mint a konkrét ülőhely meghatározása.

A légitársaság oldalán:

Ők sem korrektek mindenben sajnos, azonban ha van magyar képviselet, mint a Lufthansa, KLM/Air France-nak például, sok plusz költséget megspórolhatunk, többek között banki átutalással is lehet náluk fizetni, melynek ha minden díját és adóját hozzávesszük még mindig olcsóbban ki jöhetsz mintha hitelkártyával fizetnél.

Átszállások:

Nehéz megmondani mi a jobb: ha van 3-5 órát a két járat között, vagy alig egy-másfél. Kifele menet még csak-csak mondaná az ember, hogy el van akár 3-4 órát is a reptéren, bár tapasztalataim szerint ez hihetetlenül unalmas még egy olyan reptéren is biztosan mint Doha vagy Dubai, esetleg Amszterdam, végül is nem most akarod a pénzed elkölteni a Duty Freeben. Szerencsére Távol-Kelet 1 átszállással könnyen elérhető az összes jelentős légitársasággal. Nyugat-Európában Frankfurt, Amszterdam, Párizs; Kelet-Európában Helsinki, Moszkva, Isztambul; Araboknál az Emirates és a Qatar Airways.

Hazafele egy 12 órás repülőút után szinte kizárt hogy örömmel pihengetne az ember a kényelmetlen reptéri várókban órákat, minél hamarabb jönne már haza. Ezért esett a választásunk a KLM-Air France párosára: Kuala Lumpur felé 1.5 óra az átszállási idő Amszterdamban, míg hazafelé csupán 1 óra Párizsban. Ugyanez az Emirates esetében Dubaiban 3-5 óra, A Qatar Airwaysnél Dohában pedig 4-13 óra.

Légitársaságok, repülőgépek:

Utunk során szinte mindegy volt, melyik légitársasággal utazunk, azonban számunkra is fontos volt a kényelem. Ezért első sorban az arab légitársaságokat néztük a Qatar Airwaysnek nagyon jó árai voltak, alig 145.000 Ft-ért oda-vissza el vittek volna minket, az Emirates 150.000 Ft környékén. Az arab légitársaságok messze magasabb színvonalúak az összes hagyományos légitársaság közül. Ráadásként az Emirates Airbus A380-as gépet is közlekedtet a Dubai.Kuala Lumpur útvonalon, ami azért elég szenzációs élmény lehet.

Az utóbbi hónapok negatív eseményei miatt egy valamiben biztosak voltunk a Malaysian Airlines nem jöhet szóba. Az Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó út során is figyeltünk arra, hogy az üzemeltető a KLM legyen, biztos ami biztos.

KLM - AirFrance:

Végül a KLM oldalán foglaltuk le a jegyeket az alábbi paraméterekkel:

Kiutazás a KLM gépeivel:

• 2015.03.26. 17.10 Budapest - Amszterdam
• 2015.03.26. 20.45 Amszterdam - Kuala Lumpur (érkezés: 03.27. 14.50-kor)

Hazautazás az Air France gépeivel:

• 2015.04.07. 23:45 Kuala Lumpur - Párizs (érkezés: 04.08 6:05-kor)
• 2015.04.08. 07.15 Párizs - Budapest (érkezés: 09.30-kor)

Az Európán belüli járatok A320/A319-es Airbusokkal történik, míg a tengerentúli járatok Boeing 777-300/200 típusú nagy gépekkel. A KLM oldalán kiválasztásra kerültek az ülőhelyek is. MIután közel fél óra alatt sikerült mind a négy gépre ezt megcsinálni jött a fekete leves, a 152.000 Ft-os ár nem tartalmazza a hitelkártya díjat :) Köszönjük. 3.000 Ft lett volna fejenként, azonban a helyi képviselet miatt banki átutalással ingyenes volt, ígyezt az opciót választottuk inkább.

Így karácsonyi ajándékként megvettük magunknak a jegyeket. Hamarosan pedig az útvonal tervet is egyeztetjük, hiszen már csak 3 hónap van az utazásig.