Gondoltunk egy nagyot és spórolva egy szállás éjszakának az árát, no meg a kaland kedvéért, éjszakai vonattal tettük meg a távolságot Szingapúr és Kuala Lumpur között. A becsekkolás sem volt egyszerű. 1 órával vonatindulás előtt érkeztünk meg a "pályaudvarra", ahol már akkor nagyon sokan voltak, persze csak találgatni lehetett, hogy ez lesz ahova be kell állni. Megkérdeztük igen ez az :D Majd 40 perc várakozás után, elkezdtek beengedni minket becsekkoláshoz, mivel elhagyjuk az országot, így 2 vám ellenőrzésen is át kellett jutnunk: egyszer Szingapúr kiutazás miatt, aztán pár lépéssel odébb Malajziába történő beutazáshoz kellett sorba állni. Mi az M7-es hálókocsiban aludtunk, másodosztályon. Nos, az ágyak mérete a helyiek igényeinek megfelelően alig több, mint 170 cm hosszú és 70 cm széles. Két ágy helyezkedik el egymás felett, a csomagok tárolása sajnos nincs megoldva, így a biztonság kedvéért magunk mellé tettük a hatalmas bőründünket, ami így elfoglalta a szűkös kis helyünknek a kb. a felét. egy kis függöny volt, amivel el tudtad szeparálni magadat, de a fényt és a külső hangokat nem tudtad kiszűrni.

Én az alsó ágyon aludtam, így minden csoszogást akarva akaratlanul tökéletesen hallottam, ráadásul a lámpákat sem oltották le, vagy csökkentették volna a fényüket, a függönyön pedig átszűrődött a fény. A vonat hangos, rengeteg kanyar van benne, csoda, hogy nem esel le az ágyról, bár voltak pillanatok, mikor elég közel volt hozzá az ember. Az utasok folyamatosan, egész éjjel ide-oda mászkáltak, az ajtót természetesen nyitva hagyva a kocsik között, hiába voltak automata ajtók, nem működtek. Hajnalra igen hideg lett, mert a klíma azért folyamatosan azonos hideget fújt be, a mosdóról pedig inkább nem ejtenénk szót, bár ez a része kimondottan hasonlított az otthoni állapotokra. A vasútjegy nem volt drága 100 ringgit, kb. 7500 Ft-nak felelt meg, és a közel 500 km-es távot az intercity 7.5 óra tette meg, némi késéssel 6.50 helyett 7.40 körül értünk be KL Sentralba. Ezért az összegért persze nem várjunk sokat, kényelmetlen fekhelyek, egy kocsiban ráadásul 40 is van belőle. Egyszóval túl sokat nem aludtunk, és így vágtunk neki Kuala Lumpur felfedezésébe, mert a szállásunkat csak délután vehettük át.