Városi közlekedés sajátosságai

A Hertz autókölcsönző reggel 8-kor nyitott, igyekeztünk minél hamarabb odaérni, hogy elindulhassunk a közel 300 kilométerre található Taman Negara nemzeti parkba a következő állomásunkra. Nos, sikerült is 9 körül odaérnünk, kb. 15 perc alatt meg is kaptuk a kocsit, plusz kértünk még navigációs rendszert is, mert nem lehet a Google Maps-et offline letölteni valamiért Malajziára vonatkozóan. A kocsinál a választásunk a kényelem és a sok csomag miatt egy pick-upra esett, esetünkben egy vadonatúj 2.2 literes, dízeles, Ford Ranger 4x4, automata váltóval. Mivel itt baloldali közlekedés van az automata váltó igen jól jött. A navigációs rendszerrel elsőre meggyűlt a bajunk, nem talált semmilyen címet, így kicseréltettük azt.

A városi közlekedés itt brutális. 3-4 sávos utak, iszonyat mennyiségű autó, ráadásul jelzés nélkül kanyarodnak, sőt még a piros lámpa sem tartja őket vissza, ha úgy látják nem jön éppen semmi, simán fényes nappal átmennek rajta. Kb. 20 perc volt kijutnunk a belvárosból, nem volt egyszerű, főleg megszokni, a kis ívben vagy nagy ívben kell-e most kanyarodni, honnan is fognak jönni az autók?

Batu Caves

Az apartmanhoz érve, bedobáltuk a csomagokat és irány a dzsungel. Menetközben útba esik Batu Caves, az ősi szentélynél megállunk. Egy hatalmas aranyszobor fogad minket a 280 lépcső előtt, amit meg kell mászni, ahhoz, hogy lásd a barlangot. Mindenhol szemtelen majmok lopják a turistáktól az ételt, italt, eléggé agresszívek is, vigyázni kell velük. Batu Caves egy érdekes hely, sok kisebb templom van benne, bár én inkább imahelynek mondanám, amúgy pedig csak egy barlang, bár a malájoknál ez egy szent hely.

A lépcsők aljánál volt a Terrárium és az Art Gallery ahová bementünk. Előbbi esetében hüllőket nézhettünk és kígyót simogathattunk, utóbbinál egyfajta Madamme Tussauds helyi leképzését láthattuk hindu istenek színes szobrai elevenedtek meg sok esetben történetekben.

"Az csak egy légy, semmi baj..."

Tovább indultunk a dzsungel-felé, de előtte még benéznénk az elefánt rezervátumba Kualah Gandahba, csak egy kisebb kitérő. Lett volna persze, de előtte még ebédeltünk egyet a „Vérhas büfében” és mire az elefántokhoz értünk a park már majdnem bezárt, pedig még csak alig múlt 4 óra, az elefánt fürdetésnek már vége volt, de ne haladjunk ennyire előre. Az utazás simán ment a rezervátum felé, a legnagyobb részt autópályán mentünk, ahol kapus rendszer működik és szakaszonként kell fizetni néhány ringgitet. Maga az autópálya jó minőségű, 110 km/órával lehet rajta haladni. A rezervátum felé megálltunk egy útszéli étkezdénél, nem volt benne sok bizodalom, egy roskatag bódé volt, de kedvesek és aranyosak volt a helyi családi vezetés. Porból készült gyümölcslét kaptunk a 4 ringgites étel mellé, ami felismerhetetlen csirkés rizses étel volt, ráadásul meglepetésként virágszirom és légy is landolt benne. Utóbbit szóvá is tettük, mire nagyot nevetve azt mondták, jaj semmi gond, csak a lámpából beleesett, kiszedjük – és valóban, kipöckölték és visszahozták :D Persze befaltunk mindent és összesen 6 RM-et (450 Ft) fizettünk fejenként ezért.

Kualah Gandah Elefánt rezervátum

Tovább mentünk az elefánt rezervátum felé, ekkor már 2 órája úton voltunk, végre megtaláltuk, mikor kiderül, hogy a hátukon ülni nem lehet, de lehet őket fürdetni. Gyorsan fürdőruhára vetkőztünk, berobogunk az álaltokhoz és közlik a fürdetésnek már vége, de megnézhetjük őket persze. Kaptunk néhány cukornádat, azzal tudtok őket etetni, nagyon aranyosak voltak. Volt 3 kicsi és 2 nagy elefánt, az egyiknek a lába le volt sajnos vágva. Miközben etetjük, filmezzük őket, óvatlanul letettük az egyik törölközőt a kerítéshez, szép zöld színére rá is rabolt az egyik elefánt és elvette, sikerült azonban kimenekíteni az ormánya közül. Itt ráadásul ingyenes minden aktivitás.

Hegymenet Taman Negaraba

Utunkat folytattuk a hegynek felfele Taman Negaraba, útközben a napi szokásos zivatar elkapott minket, alig láttunk ki a kocsiból. Az út a dzsungelbe meglepően jó volt, szinte vadonatúj szerpentines úton lehetett felszáguldozni, de így is este 8 után értünk oda. A szállodánk a Mutiara Taman Negara a nemzeti park bejáratánál fekszik és kocsival nem lehet megközelíteni, csak csónakkal, így a külső parkolóban kellett hagyni a járművet 5 RM-es napi áron. A bőröndöket kitettük a parthoz vezető lépcsőnél, míg parkoltunk. Persze a lányok nem bírtak magukkal és nem vártak meg minket, el kezdték a meredek lépcsőkön lecipelni a csomagokat. A folyóparton beszálltunk a vízitaxiba, ami fejenként 1 RM-ért átvitt a szállodába, ahol újabb magas lépcsőkön kellett volna felcipelni a csomagokat.

Mutiara Taman Negara - Hotel a nemzeti park bejáratánál

Előre mentem, hogy kérjek segítséget és elintézzem a becsekkolást. Közölték, hogy van egy kiskocsi a parton, tegyük abba a csomagokat és felhúzzák. A recepcióhoz csak cipő nélkül lehetett elmenni és ez igaz volt minden házra is, cipőb en nem lehetett azokban tartózkodni a ház előtt kellett tartani őket. A bejelentkezés gyorsan ment, udvariasak, kedvesek voltak, látták, hogy csurog rólam a víz, így kaptam egy frissítő hideg menta teát és egy vizes törölközőt hűsítőnek. A szálloda Activity Centerében lehetett különböző túrákat foglalni, rögtön le is csaptak ránk látván, hogy 5-en vagyunk :) Első napra befizettünk egy éjszakai dzsungel sétára, majd a többit a túra után megbeszéljük címszóval. Elfoglaltuk még előtte a házunkat ami kívül autentikus, belül pedig modern volt, minden igényt kielégítve.

Az éjszakai dzsungeltúra nem más, mint rovar vadászat, ahová elemlámpával kellett menni, láttunk óriás pókot, kígyót, óriás hangyákat. A turista útvonal az egész nemzeti park területen biztonsági okok miatt meg van emelve, fa padlón kell végig menni, így biztosan nem lépünk rá egy viperára. A szálláshoz visszatérve megegyeztünk a túraszervezőkkel, hogy megvesszük a fullos csomagjukat 4 túrával, amiből az első volt az esti túra, azon kívül a Canopy Walking, Speedboat, Orang-Assi bennszülött falu túra és a hegymászás. Sikerült alkudnunk is a csomagáron, így 120 RM-be került az egész programsorozat, ami alig 9.000 Ft-nak felel meg, ami valljuk be elég olcsónak számít.

A túra leszervezése után megyünk vissza a szállásunkra illetve vacsorázni, mikor egy hatalmas tapír fekszik a fűben nem messze az étkezdétől, nem zavartatva magát. Mindenki ott nézi, ő meg békésen alszik. Vacsora után elmentünk még megnézni, akkor már felkelt és járkált a fűben, le legelve mindent amit talált. Igen békés jószágnak tűnt. Irány lefeküdni, mert reggel korán kelés, 9-kor indul a túra.