Egyre közeleg az utazás vége, immár a kilencedik napunk Ázsiában, és az első éjszakánk Langkawiban. Kissé ki voltunk merülve, így közel 11 óra volt mire mindenki felkelt :D A reggeli után elkészülve elindultunk a SkyCab és SkyBridge bevételére valamint az Elefánt Parkba.
Mivel a dzsungel felé menet nem volt lehetőségünk az elefántokhoz közelebb kerülnünk, így Langkawi magányos elefántjával kellett beérnünk. Mivel a sziget turistaparadicsom, így megkérik az árát is. 5 perces elefántolás 2 főnek 100 RM-be, 7.500 Ft-ba került. Egy emelvényről kellett bemászni az elefánt hátán lévő kosárba. Hát nem egy kis állat meg kell, hogy mondjam, elég nehéz volt akkora terpeszben ülni, hogy átérje a lábam a hátát. Hihetetlen élmény volt amúgy ilyen magasan ülni és közben mozog alatt a talaj. A járása kissé szaggatott volt, éreztem a gerincét, ahogy mozgott alattam az elefánt. Keményen kapaszkodni is kellett. Azon tűnődtem közben, ha istenesen megindul, az nagyon durva lehet, pláne a hátán ülve, szóval szerencse, hogy lassan mentünk és nyugodt volt a kisbarátunk. Egy dzsungelszerű kisösvényen vittek minket végig, egy másik ember pedig folyamatosan fotózott minket a saját készülékünkkel. A séta után pedig megetethettük az elefántot kenyérrel és cukornáddal. Konkrétan nyelte, mint kacsa a nokedlit, pillanatok alatt kikapkodta a kezünkből az ételt. Mindenkinek ajánlom, aki ilyen helyen jár, hogy üljön fel egy elefánt hátára, tényleg eszméletlen élmény volt még ez a kis idő is.
Úgy hírlik, hogy a SkyBridge-ről gyönyörű a kilátás a szigetre, azonban cselesen van megoldva, csak a SkyCab-bel, azaz a libegővel lehet feljutni oda, így a 28 RM-es (2.000 Ft-os) felvonót mindenképpen ki kell fizetni, hogy fent még 5 RM-et fizess a hídért J A felvonó út előtt muszáj megnézni egy 3D-s filmet a SkyDome-ban. Nem igazán tudom mi értelme van ennek, egy vidámparki hullámvasútba ülsz és üvölt a zene. Kihagyható lett volna :D
A SkyCab a világ leghosszabb fesztávú felvonója, mely néhány perc alatt repít fel a csúcsra, ahonnan tényleg lenyűgöző a látvány. A 700 méteres magasságban kialakított SkyBridge-et 8 drótkötél segítségével 1 oszlop tartja, ráadásul felújítás alatt van, így egy 500 méteres dzsungeltúra keretében tudsz eljutni hozzá, rengeteg lépcsőt megmászva, ám megéri az izzadás, nem is érezzük a közel 40 fokos meleget, kellemes, hűs szellő fogad fenn a hegyek között minket, ahonnan tényleg belátjuk a teljes szigetet. Ahogy megyünk vissza a kiinduló állomásra a hegy lábához, úgy érződik, hogy egyre melegebb van.
Az Oriental Village-ba menet – itt van az elefánt, a SkyCab és a SkyBridge is – láttuk, hogy van egy hatalmas gokart pálya, melyet természetesen ki is akarnánk próbálni, minden nap este 7-ig van nyitva. Mivel közel 5 óra volt már, jobbnak láttuk indulni, hogy még mehessünk egy menetet a pályán, míg a lányok a szálloda medencéjében hűsölnek. Azonban a gyomrunk ismét erősebb volt nálunk, és a parti út mentén rögtönzött büfé kocsik álltak, ahol rengeteg frissen készített finomságot lehetett kapni, persze csak tengeri herkentyűket.
Én ezt az étkezést most kihagytam, de a többiek megbirkóztak egy-egy rák elfogyasztásával, ami közel 1 órát vett igénybe :D Tipikus helyi büfék voltak, turista rajtunk kívül nem volt ott, néztek is minket szokás szerint. A mondhatni uzsonna elfogyasztása után hazavittük a lányokat és a srácok elindultak az 1.2 kilométeres nemzetközi versenyek rendezését is lebonyolító Morac Ringre. A 8 perces menet 37 RM-be 3.000 Ft-ba került, szóval kimondottan drága volt, de megérte. Egyrészt szabadtéren róhattuk a köröket, aszfalt pályán. A biztonságra nem igazán adnak, ugyanis biztonsági öv nem volt a gokartban, a bukósisak plexije pedig olyan koszos és karcos volt, ha lehajtottad nem láttál semmit, de nem is szóltak érte, hogy nem lehajtva használod. Maga a pálya gyors volt, a járművek sem voltak lefojtva, így elég nagy sebességgel lehetett haladni a pályán és a kerékvetőkön. Bár az aszfalt sok helyen már repedezett volt, sőt kátyús is, néhol óvatosan kellett menni. Végeredményben érdemes kipróbálni, szerintem még visszajövünk ide :D
Az izzasztó 5 kör után csobbantunk mi is a szálloda medencéjébe, majd napnyugta után bementünk a városba vacsorázni és lefoglalni egy túrát amit kinéztünk. Rengeteg túraszervező van, egymást érik, ugyanazokat kínálja szinte mindenki. Sikerült megegyeznünk egy 80 RM-es (kb. 6.000 Ft) túrában, mely reggel 9-kor indult és délután 6-ig tartott, azonban két részre volt osztva. Az első túra 9-13 között, a második 15-18 között tartott. Az árban a transzfer is benne volt háztól házig. Visszatérve a Bon Ton Resortba elkortyoltuk a whiskey-t ami maradt még, illetve megkoronáztuk az utat egy szivar elszívásával, majd irány az ágy, reggel 9-re jön a transzfer, megint korán kelés nem hiszem el :D
